Ajánló a “csak a szavak” blogról

Ajánló a “csak a szavak” blogról

Korábban már készült interjú Nikivel, a “csak a szavak” blog szerzőjével, amiben kicsit  jobban megismerhettétek őt közelebbről. Most az én tisztem bemutatni nektek a blogját és az ott található írásait, kiemelve azokat a részeket, amik engem megfogtak. 

Mint kiderült, Niki 23 éves és magyar-angol szakon tanul. Az összes írásában visszatükröződik ez, választékosan és nagyon szépen fogalmaz. Szeretem az egyszerűséget és talán neki is épp ez az erőssége, hogy hétköznapi dolgokat fogalmaz meg, hétköznapi nyelven, ami pont emiatt ér el hozzám és a többi olvasóhoz is. Nem feltétlenül kellenek a barokkos körmondatok egy érzelem vagy gondolat közvetítéséhez, olykor a kevesebb, több.

A blog naplószerű írásokat tartalmaz, napokra bontva. Vannak jó és kevésbé jó napok, de minden írásban van valami pozitív, valami jóság felé való vágyódás és a reménybe kapaszkodás. 

“Hálás vagyok, hogy van kire haragudnom, ha úgy érzem, megbántott; hogy van kit hiányolnom, amikor nincs mellettem, vagy amikor épp csak centiméterek választanak el egymástól, de tudom, hogy nemsokára már csak a busz ablakából fogom látni, hogy visszanéz még egyszer indulás előtt. Hogy van kivel azon vitatkoznom, miért kapcsoltam le a halogénes lámpát és miért hagyom ott mindenhol a hullámcsatjaimat és a hajgumijaimat, miért nem vagyok képes megfogalmazni egy értelmes mondatot és miért sírom el magam mindenen. Akivel az órák másodperceknek tűnnek, és aki nélkül a másodpercek órákká válnak. Aki egy szempillantás alatt mosolyt tud csalni az arcomra, és mindent megold egy egyszerű öleléssel.”

A szerelem hétköznapi oldalát úgy fogalmazza meg, ahogy az a valóságban történik: veszekedés, sírás, de örök hála azért, hogy nem vagyunk egyedül. Azt hiszem minden ember szeret ilyesmit olvasni, legalábbis én mindenképp. Hisz a szerelem nem csak tejszínhabos sütemény, vannak benne csaták, harcok, érvek és ellenérvek, bocsánatok és sajnálomok, falnak fordulva sírások. Aki mást mondd erről, az hazudik!

Meg kell jegyeznem, hogy számomra öröm volt olvasni, hogy elragadtatottan de őszintén vall az érzéseiről – én sem tudok másképp. Ahogy színt vall a veszekedésekről és arról, hogy milyen szerencsésnek érzi magát ettől függetlenül is, az nagyon emberi. Tetszik a gondolat, amit közvetíteni kíván, hogy bár olykor összecsapnak tengereink hullámai, ezen túlmenően is szeretjük a másikat, nem szeretjük kevésbé és nem is gyűlöljük.

“A szerelem egyszer csak ajtóstól beront a házba, majd marad, mintha mi sem történt volna. Teljes szívemből hiszem, hogy itt marad. Mert lehet, hogy az első három konfliktusmentes hónap után elkezdődnek az értelmetlen és később végtelenül komikusnak tűnő viták, amiken könnyesre nevetjük magunkat a takaró alatt, de szépen lassan egyre gyakoribbak lesznek azok a pillanatok is, amikor csak néztek egymás szemébe és az egész mellkasotokat betölti az a kellemes érzés, hogy ez itt bizony végtelenül mély szerelem. Lesznek pillanatok, amikor legszívesebben leordítanátok a másik fejét a nyakáról, vagy belefojtanátok a hatalmas párnába (mert az van hozzátok a legközelebb), vagy addig ütnétek, amíg fel nem fogja, amit mondani akartok. De higgyétek el nekem, abban a pillanatban, hogy durcásan elfordultok a jobb oldalatokra, hogy látnotok se kelljen, eszméletlen fájdalom tölti el a szíveteket és rögtön oda akartok majd bújni hozzá, hogy minden újra jó legyen. Igaz a jó öreg klisé: a szerelem az, amikor rádöbbensz, hogy csak az tud megvigasztalni, aki megbántott. 

Köszönöm, hogy létezel, és köszönöm, hogy egymás mellett haladnak az útjaink.”

forrás: favim.com

forrás: favim.com

A legkedvesebb soraim pedig ezek lettek:

AUREA MEDIOCRITAS

azt mondtad, hogy ki kéne néha nyitnom a szemem, nem pedig a tündérporos világomban kéne élnem – mégis kell valahogy mindkettő, különben megszűnnék létezni.

a takaró alatt ücsörögve, arra várván, hogy végre hazaérj a munkából, kezemben a Trónok harcával, valahogy boldog voltam.

mégis elkeserít néha a valóság.

ez a groteszk hajszánk, egyik világból a másikba menekülünk, hogy kicsit ne kelljen figyelni arra, mi zajlik odakint – és odabent. és bár legszívesebben néha feladnánk az egészet, mégis küzdünk hajthatatlanul.

csend.

ma az volt az első két mondat, ami ébredés után átcikázott az agyamon, hogy “Ezért tanultam járni! Ezekért a kései, keserű léptekért.“

csend.

meg akarom találni az aranyos középutat a naiv pozitivitás és a mocskos realitás között, hogy ne roppanjak bele és ne próbáljam azzal elterelni a szót a számomra nem épp kedves témákról, hogy felolvasom az első szöveget, amit meglátok.

mert ha látni akarok mindent, ami apró és csodálatos, nem feledkezhetek meg arról sem, ami hatalmas és velejéig rút.

csend.

“S majd este lesz, és rámkövül sarával
az éjszaka, s én húnyt pillák alatt
őrzöm tovább e vonulást, e lázas
fácskákat s ágacskáikat.
Levelenként a forró, kicsi erdőt.
Valamikor a paradicsom állt itt. “

 

ELÉRHETŐSÉGEK

Facebook:

https://www.facebook.com/unexistinguniverse/

Instagram:

https://www.instagram.com/nikisipos/

Sideblog:

http://keyforsoul.tumblr.com/

Moly:

https://moly.hu/tagok/sempiternalsoul

Snitt:

https://snitt.hu/tagok/sempiternalsoul

 
 Niki blogját itt olvashatjátok.

Szerző:

Babrik Alexandra
"láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?"

Szólj hozzánk!