Ajánló Anna Priest első könyvéről

Ajánló Anna Priest első könyvéről

Itt egy lány, akinek írásai nagyon gyorsan magába szippantanak. Alkotásai közel sem kapnak akkora figyelmet, mint amelyet valójában érdemelne. Bemutatom Nektek Anne Priest írónőt,  kövessétek nyomon, mert  izgalomban nem lesz hiány.

Anne jelenleg első könyvén dolgozik, amiről nem szeretnék semmit írni, mert azt gondolom, hogy a következő részlet magáért beszél:

Tipikusan az az ember voltam, aki nem tudott barnulni, csak leégni. Azt mondják az okosok a menő divatmagazinokban, hogy ez jellemző a skandináv típusú emberekre, mint például rám. Szőke haj, kék szem, világos bőr, ergo megszívtam. Nem úgy Grace, akinek sötétbarna szeme és haja volt, ráadásul az ő bőre alapból, olyan kellemes kávészínben ragyogott, mintha pár hete érkezett volna vissza egy nyaralásból. Tökéletes ellentétei voltunk egymásnak, pedig állítólag egy családból származtunk.

Ezzel megismerhettétek Sarah-t, aki a könyv első részletében sem tűnik átlagos karakternek, sőt…

Grace egyfolytában a telefonját nyomkodta, már kezdett nagyon az idegeimre menni. Az udvar legvégén egy hatalmas tó terpeszkedett el, fákkal körbeültetve. Egész hangulatos volt, eltekintve a túlparton lévő gyárépülettől. Legalább a kéményéből nem dőlt a füst, de amúgy az egész furcsán kísértetiesnek hatott a düledező tornyaival.

· Ez az! – kiáltott fel mellettem Grace, én pedig megugrottam ijedtemben. – Sikerült szereznem magunknak két VIP jegyet a ma esti bulira a Pokolkapuban, ami az egyik legmenőbb szórakozóhely a városban. Na, ki a királynő?

· Pokolkapu? Most komolyan? 

· Bizony – dobta le magát unokanővérem a fűbe. – Méghozzá nem is akármelyik arkangyal klubjáról van szó, hanem Gabrieléről. Hmmm, az a pasi isteni! Habár, nem tudnék választani közte és Raphael között, de…

· Mi ez a baromság az angyalokkal?  – vágtam a szavába, és leültem mellé.

· Na, jó, elmondom – fordult velem szembe, majd lopva körülnézett, mint amikor kislány korunkban nagy titkokat osztottunk meg egymással. – Egy srác mesélte…

· Milyen srác?

· Egy srác. Nem mindegy? Most ismertem meg.

· Most? Hiszen csak három napja vagyunk a városban. Mégis mikor?

· Ez most nem lényeg. Akarod hallani vagy nem? – fonta össze a karját, mire megadóan bólintottam. – Szóval, állítólag ezt a várost nem a kormány, vagy a rendőrség irányítja igazából, hanem négy arkangyal, illetve most már csak három. 

· Arkangyalok? – néztem rá összehúzott szemmel.

· Igen. Raphael, Gabriel, Uriel és Michael, de ő már csak a mennyekből – nevetett fel a saját viccén.

· Ahha. Mit adott neked a srác?

· Tessék? – pillantott rám kikerekedett szemekkel Grace.

· Mit adott neked? Ez az egész arkangyalos sztori nyilván valami hallucináció része volt. 

· Menj a fenébe Sarah! Komolyan beszélek – emelte meg a hangját, majd hozzám vágta a papírokkal teli mappáját. – Nyilván nem igazi angyalok, ez csak amolyan fedőnév, vagy ilyesmi. Ők készítik azt a különleges drogot.

· Szóval ezért akarsz ma este a Pokolkapuba menni – csaptam le az információra. – Gondolom, a VIP jegyeket is az a srác szerezte nekünk.

 

Szerintetek mi lesz a folytatás? Nem tudom, de izgatottan várom már Anne könyvét, mert nagyon mozgatja a fantáziámat mind Sarah karaktere, mind pedig az angyaloké. Remélem, hamarosan kezembe tarthatom a könyvet!

Addig is Anne Priest a facebook oldalán  is alkot, de hamarosan bővebben is olvashattok róla a vele készülő interjúban.

Kiemelt kép: pinterest.com

 

Szerző:

Imádok olvasni és imádom az érzést, amikor a fantáziám csak az adott könyv körül forog. "Aki könyvet olvas, maga idézi fel a látványt, maga teremti meg a hangokat, maga alkotja meg a mozdulatokat, az arcvonásokat, az érzelmeket. Maga alkot meg mindent, ami több a puszta szónál. És aki a legcsekélyebb örömét leli az alkotásban, annak olyasvalamit nyújt a könyv, amit a televízió soha." /I. Asimov/