Ajánló az Elektronikus álmokról

Ajánló az Elektronikus álmokról

Philip K. Dick meghatározó alakja a modern tudományos-fantasztikus irodalomnak. A zsáner kedvelőinek valószínűleg már nem kell bemutatni őt, és talán a magazin olvasóinak sem, mert a tollunkból már több regényéről is olvashattatok ajánlót. Ezúttal engem ért a megtiszteltetés, hogy az Agave Könyvek jóvoltából górcső alá vehetem az Elektronikus álmok c. januárban megjelent novelláskötetet.

A kötetben tíz novella szerepel, amely abból az apropóból került egy kiadványba, hogy mindegyik ihletésül szolgált egy-egy részhez a most induló azonos elnevezésű sorozatban. A történetek előtt rövid felvezetéseket olvashatunk, amit az adott epizódot fémjelző forgatókönyvírók és/vagy producerek írtak, ezáltal kicsit mi is beleshetünk a kulisszák mögé, megérthetjük, a sorozat készítői miért pont ezeket a novellákat tartották érdemesnek arra, hogy megfilmesítsék. 

Az Elektronikus álmok rövid és pörgős kötet, amit akár egy nap alatt is kivégezhetne az olvasó, VISZONT garantálom, hogy nem fogja. Bár a felszín tiszta és egyszerű, de a sorok között sokkal több lapul, mint azt hihetnénk.

Nem szeretnék részletekbe menően elemezni minden írást, de a három kedvencemről külön is ejtenék pár szót:

Abszolút favoritom Az akasztott idegen volt. Először azt hittem, főszereplőnk totálisan meghibbant, vagy csak egy paranoid összeesküdés-elméletet gyártott, aztán rá kellett döbbennem, hogy ez a történet valóban annyira abszurd, egyben tömeg-lélektanilag mégis hiteles, amennyire a főhős is hiszi. Maga az akasztott ember és a szimbolikája pedig zseniális. Szomorú, de igaz és sajnos nagyon is aktuális. 

Hulla vagy, Foster! azért hatolt igazán mélyre, mert  ahogy egy sikeres és gátlástalan marketing stratégia is, az emberi lélek ősi és ösztönös rétegeit mozgatja meg: a biztonság iránti igényünket, és az élethez való kétségbeesett ragaszkodásunkat. Főszerepben egy gyermek áll, ami csak fokozza ezt az érzést és igazán szívbemarkoló, ahogy naiv és tiszta akaratával küzd a kiközösítés ellen, illetve harcol az életéért, legyen az ellenség valós vagy kitalált.

Végül a Mi az ember? novella került a képzeletbeli dobogóm harmadik helyére. Bár nem volt túl hosszú és nem is volt túl csavaros, nekem nagyon tetszett. Az alap ötlet elgondolkodtató és annak ellenére, hogy már a közepén sejthető a végkifejlet, drukkoltam, hogy valóban az történjen, amit előre kitaláltam. Nem akartam meglepődni. Igazságosságra vágytam. Együtt éreztem az asszonnyal és a helyében én is azt a döntést hoztam volna meg, amit ő meglépett. Nem attól lesz ember az ember, mert azonos fajba tartozik velünk, hanem az erkölcsi értékek, a másokkal szemben tanúsított törődés és figyelem miatt. Ez az EMBERség. Szerintem.

Talán másoknak más novellák emelkedtek ki a sorból, hiszen mindegyik adott át olyan gondolatokat, amelyekről  hosszan írhatnék még. Ha nem is az újszerűségével vagy az egyediségével, de megragadó minden írás, a témáik  örökérvényűek és filozofálásra késztetnek. Ezen felül a történetekben közös volt az egyszerű nyelvezet, ami ennek ellenére sokat láttat és mély tartalommal bír hosszas leírások nélkül. Ha véget ért egy novella, képtelen voltam rögtön a következőbe kezdeni. Ülepednie kellett a mondanivalójának és gyakran tovább méláztam rajta, mint vaskos regényeken szokásom.

Azoknak ajánlom ezt a kötetet, akiknek kevés idejük van olvasni, viszont tartalmas és igényes alkotásokra vágynak. Azoknak ajánlom, akiket érdekelnek a sci-fik és az emberiség jövővel kapcsolatos víziók. 

Köszönöm a kötetet az Agave Könyveknek!

kiemelt kép forrása