Ajánló Charlotte Brontë Jane Eyre című regényéről

Ajánló Charlotte Brontë Jane Eyre című regényéről

Azt hiszem, vannak olyan olvasmányok, amelyek csak úgy rátalálnak az emberre, így voltam én ezzel a regénnyel. Az évek során számtalanszor vettem a kezembe. A tragikus sorsú Brontë nővérekről gyanítom már mindenki hallott. A 19. századi angol irodalom talán legemlékezetesebb alakjai. Sajnos, mindegyikük fiatalon meghalt, így nem sok alkotás maradt utánuk, ám ezek nagyon is jelentősek. A legidősebb közülük Charlotte, akinek a Jane Eyre-t köszönhetjük. Ez volt az írónő elsőként megjelent könyve.

Charlotte Brontë

Charlotte Brontë Yorkshire-ben született, hatan voltak testvérek, azonban édesanyját és két nővérét korán elvesztette. Már kamaszkorában történeteket talált ki, ez hatással volt a későbbi irodalmi munkásságára. Az iskolai évek után nevelőnőként dolgozott. Élt Brüsszelben is, de onnan részben muszáj volt visszatérnie, részben pedig a honvágy vezérelte. Először a testvéreivel (Emily és Anne) együtt kiadtak egy gyűjteményes kötetet, ezután pedig elkezdtek dolgozni az önálló regényeiken. Életében három regénye jelent meg, a Jane Eyre, a Shirley és a Villette. Az elsőt, az Angoltanár-t ugyanis a kiadó visszautasította, így csak a halála után jelent meg. A Jane Eyre mondhatni a romantikus műfaj egyik mérföldköve. Ha Charlotte Brontë szerencsésebb helyre és korszakba születik, valószínűleg ennél is nagyobb hírnévre tett volna szert.

Maga a könyv elég hosszú és aprólékos, így szerintem pár napot nyugodtan rászánhatunk. Az írónő a regény felépítését nem bonyolította túl. Hosszabb, számozott fejezetek követik egymást. Mindez azonban passzol a könyv egyszerűségéhez, nem egy túlkomplikált műről van szó. Az írói stílus a nyelvezet ellenére is könnyed és magával ragadó. Csakúgy, mint ebben a regényben is, látszik, hogy a szerző olyan dolgokat szőtt bele műbe, amelyeket saját maga is tapasztalt. Szerintem ez nagyon sokat lendít bármilyen alkotáson, akkor is, ha nagy része fikció. Szépen megoldott a leírásokat, egyáltalán nem unalmas, pedig akad belőle bőven. Ami azonban a regény magvát adja, az az, ahogy az érzelmeket tudja közvetíteni, átadni az olvasónak. Egyszerre gyönyörű és megkapó, ahogy fogalmaz.

“Maga azt hiszi, hogy minden élet olyan simán folydogál, ahogyan idáig a maga ifjúsága folydogált. Minthogy csukott szemmel és süket füllel úszik a hullámok tetején, nem látja, hogy a folyóágyból éles sziklák meredeznek elő, és nem hallja a mélyben örvénylő zúgást sem. De én mondom magának – és jól figyeljen a szavamra-, egyszer olyan sziklaszorosba sodorják a hullámok, ahol életének csöndes vize tajtékozva felkavarodik, és elnyeléssel fenyegeti. És akkor vagy atomokra zúzódik szét a szirteken, vagy egy jótékony hullám felkapja, és megint csendesebb vizekre tereli az útját, mint engem most.”

A történet a viktoriánus kori Anglia „sötétebb” oldalát mutatja meg nekünk. Ha a könyv hangulatát próbálnám meg egy szóban összefoglalni, a keserédes jut először eszembe. Az egész egyfajta fiktív önéletrajz, amely a címszereplő Jane Eyre visszaemlékezését tárja elénk. Így egyes szám, első személyben követhetjük nyomon az eseményeket. Szép sorban haladunk, megismerhetjük Jane-t a gyerekkorától kezdve egészen addig, amíg ezeket a sorokat lapra vetette. Árva, aki a nagynénje gyámága alá kerül. Már kislányként is túl őszinte, nyughatatlan jellem, aki ráadásul hatalmas igazságérzettel rendelkezik. Hamarosan nevelőintézetben találja magát, ahol egészen felnőtt koráig marad. Szerintem nagyon elképesztő és egyben nyomasztó környezetet mutatott itt be Charlotte Brontë. El sem tudom képzelni, hogyan lehetett olyan körülmények között tanulni. Példának okért nem lehet mosakodni, mert befagy a víz, nincs étel és még sorolhatnám. A cselekmény eddig egész nyugodt mederben folydogál, majd következik egy lényeges fordulópont, amikor Jane a Rochester birtokra kerül nevelőnőként. Itt kölcsönös vonzalom alakul ki közte és a ház ura között, ám egy szörnyű titok közéjük áll.

Jelenet az 1943-as adaptációból

A karakteralkotás mondanom sem kell, hogy egyenesen zseniálisra sikerült. A történet kapcsán már írtam a főszereplőről, mivel elválaszthatatlanok egymástól. Ha hinni lehet a pletykáknak, az írónő részben magáról mintázta Jane Eyre-t. A külsejére tekintettel biztosan, illetve a személyisége is nagyon hasonlatos volt. Ezzel egy nagyon összetett jellemet vázolt a könyv lapjain. „Gyenge” nő, aki szeretetre vágyik, de hű az elveihez, nem hagyja magát az érzelmei által vezérelni. Képes a hirtelen változásokat kezelni, és még az esze is vág. Ezt a regény során sokszor tapasztalhatjuk. Hozzá méltóan bonyolult személyiség Rochester is, aki egy mogorva, zárkózott birtokos benyomását kelti. Semmi öröme nincs az életben, csak van itt-ott a világban. Mivel őt csak a főszereplő szemén át látjuk, így mi is vele együtt ismerjük meg. Az elején nem igazán tiszta, mégis milyen emberrel állunk szemben. Aki először veszi majd kézbe a könyvet, azoknak hatalmas meglepetésekkel fog szolgálni, mi minden derül ki vele kapcsolatban. Egyébként mindketten olyan karakterek, akik sokáig megmaradnak az olvasó emlékezetében.

Már említettem, hogy sokszor olvastam ezt a könyvet, de még fogom is párszor. Rendkívül alkotás, amit mindenkinek érdemes megismerni. Csak azt sajnálom, hogy az írónőnek ilyen rövid pálya jutott osztályrészül. Feltétlenül sort szeretnék keríteni a még fellelhető műveire a későbbiekben.

Itt pedig megnézhetitek a legújabb változat előzetesét: 

Kiemelt kép: www.libri.hu

Szerző:

"A kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja. A kutyán belül meg túl sötét van az olvasáshoz." /Groucho Marx/