Ajánló Edan Lepucki A 17-es számú nő c. regényéről

Ajánló Edan Lepucki A 17-es számú nő c. regényéről

Fülszöveg:

A ​hollywoodi hegyek közt élő Lady Daniels úgy dönt, el kell távolodnia egy időre a férjétől. Miután egyedül marad gyerekeivel, segítségre lesz szüksége kisfia mellé, ha megírandó önéletrajzi könyvét valaha is be akarja fejezni. Egy hirdetésre jelentkezve érkezik hozzá S., a vonzó, fiatal művésznő, aki a kert végében álló vendégházba költözik be, és gondoskodik Lady hároméves kisfiáról, Devinről, illetve szemmel tartja másik, már tinédzser korú fiát is. Csodásan végzi munkáját, hamarosan bűvkörébe vonja az egész családot, és Lady bizalmasává válik.

A perzselő nyárban azonban S. kapcsolata Lady nagyobbik fiával nyugtalanító és baljóslatú fordulatot vesz. Miközben Lady és S. egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Lady irigylésre méltó életének fényes máza repedezni kezd, és azzal fenyeget, hogy családja elől is rejtegetett, régi titkok bukkannak felszínre. S. eközben igyekszik megtartani saját titkait azzal kapcsolatban, hogy mi is volt a valódi szándéka ezzel az állással. Mindketten óvatos játékot játszanak, és minden egyes lépésükkel a számukra legfontosabb dolgokat sodorják veszélybe.

Edan Lepucki regénye úgy hat, mintha egy hollywoodi film noirt olvasnánk. Sötét humorú, fordulatos és lebilincselő dráma művészetről, az anyaságról és két nő baljós barátságáról, mely egyértelműen igazolja, hogy Edan Lepucki generációjának egyik legtehetségesebb és legizgalmasabb hangja.

 

Amikor ránéztem a könyvre és a borítóra, másra számítottam. Mert nem olvastam el a fülszöveget. De nem is akartam. Lepjen meg! Csak annyit tudtam, hogy a regény hangulata noir és azt szeretem.

Aztán nekiálltam az olvasásnak. Azt hittem, hogy valami sötét, véres vagy gyilkossággal kapcsolatos esemény fog kibontakozni a sok rejtély és talány közül. De nem, legalábbis nem a fizikai síkon. Érzelmileg annál inkább.

Lepucki könyve néha megrázott engem, olykor szórakoztatott, máskor összetört. Volt, hogy egy hétig félreraktam, pedig olvasmányos és végig fent tartja a feszültséget. Dolgozott bennem az újabbnál újabb információk sora, ízlelgetnem kellett a történéseket és azt hiszem, hozzászoknom a főszereplőkhöz. A két nő, az édesanya és a bébiszitter narratívája olykor túl vulgáris, túl nyers volt és ebben túlságosan is hasonlítottak.  Meg másban is, és talán ezért is találták meg a közös nevezőt már az első pár oldal után. Aztán be kellett vallanom magamnak, hogy képmutató az ítélkezésem, hiszen mindenkinek vannak olyan időszakai, amikor fejben, önmagában így fogalmaz. Ez tette őszintévé a könyvet.

A regény mélyre megy, a középkorú anyák és frissen végzett egyetemista lányok félelmeit testesíti meg. Lady és Esther harca kerül porondra. Talán, mert korban kettejük között állok, mindkettővel azonosulni tudtam. Az is megesett, hogy utáltam Ladyt, mert gyakorló szakemberként az ilyen szülő a rémálmom. Egyszerre sajnáltam és haragudtam rá.

Akivel gondban voltam, az a néma nagyfiú. Most Aspergeres, tehát egy jól funkcionáló Autista vagy Szelektív Mutista? Mert egyik se. És Ladynek igaza volt, hogy nem engedte, hogy rátegyék a spektrumot, viszont rosszul döntött, hogy nem kért a specifikus terápiák egyikéből sem. Szerintem Seth traumatizált volt, ahogy az édesanyja is. Olyan gyönyörű dinamika rajzolódott ki az esetből, az anya-gyerek kapcsolatból, hogy csak na. De félre a pszichológusi nézőszöget! Ha érdekel a drámájuk, olvasd el a regényt! Az biztos, hogy utoljára Herman Koch A vacsora c. regénye gondolkoztatott el így.

Anyáknak ajánlom a könyvet, akiknek megfeneklett a házasságuk vagy nehezen eresztik el a kamasz gyermekeiket. Lányoknak, akik még nem tudják, merre induljanak az életben, vagy túl vannak egy nehéz szakításon. Nőknek, akik nem bírják elereszteni az anyjuk iránt érzett haragjukat. És olyanoknak, akik nem riadnak vissza az őszinte és nyers megfogalmazástól, a fekete humortól, valamint a melankolikus hangulattól.

 

Köszönöm a regényt az Agave Könyveknek!

moly

vásárlás

 

Szólj hozzánk!