Ajánló Eduardo Sacheri Lúzerek éjszakája című regényéről

Ajánló Eduardo Sacheri Lúzerek éjszakája című regényéről

A regényre első körben a címe hívta fel a figyelmemet. Sokat mondónak tűnt ez a két szó: Lúzerek éjszakája. A fülszöveg pedig meg is győzött arról, hogy ezt nekem olvasnom kell! Később eszméltem rá, hogy az író neve nem ismeretlen számomra, mert láttam a Szemekbe zárt titkok című alkotásából készült filmet, sőt, már a kötet is itt “csücsül” a polcomon, bár egyelőre olvasatlanul. Ennek hatására még lelkesebben vágtam bele ennek a regénynek az olvasásába.

A Lúzerek éjszakája az Agave Kiadó jóvoltából, elektronikus formában került hozzám, így a minőségéről nincsenek érdemi információim. De azt meg kell jegyeznem, hogy a kiadó könyvei nagyon strapabíróak, főleg a puhafedeles kiadások. Soha nem volt velük még problémám. A borító egyszerűsége és letisztultsága magáért beszél, nagyszerűen illeszkedik a regény belső értékeihez. Műfajilag egyértelműen a szépirodalmi művek közé sorolom, ugyanis a szöveg stílusa, a fogalmazásmód, és a szóhasználat mind-mind ezt támasztja alá. Persze tudom, ez nemcsak a szerző, hanem a fordító, Smid Bernadett érdeme is. Amennyire meg tudom ítélni, nagyon jó munkát végzett. Ha konkrét zsánert kell passzítani a regényhez, akkor nekem először a krimi ugrik be, még ha nem is minden mozzanatában hordozza a regény ennek jegyeit. Számos helyen megkapta egyébként a thriller címkét is, amit én erős túlzásnak tartok. Nem fogjuk a történet során lerágni a tíz körmünket. Szerkezetileg nem lett túlbonyolítva a könyv, több nagyobb, címmel ellátott részből, ezeken belül pedig számozott fejezetekből áll.

Eduardo Sacheri

A történet helyszínéül Eduardo Sacheri egy argentin kisvárost, O’Connort választotta, amelynél hétköznapibbat nemigen találni. Megismerhetjük a cseppet sem rózsás dél-amerikai viszonyokat. Éles különbség van a nagyvárosok és a vidék lakossága között, egyre nagyobb az eltérés a társadalom gazdagabb és szegényebb rétegeinek életszínvonalában. Szerintem ez – legalábbis a regény alapján – sokkal szembetűnőbb, mint az európai kontinens országaiban. Az események középpontjában a városban élő, már korosabb baráti társaság áll, az első fejezetekben őket mutatja be nekünk a szerző. Tetszett, hogy nem a tipikus, középosztálybeli értelmiségiekre fókuszált, vagyis nem a megszokott regényhős-alapból válogatott. Sokkal inkább az egyszerűbb emberek felé billen a mérleg nyelve. A csapat pénzügyileg nincs eleresztve, de kitalálják, hogy a kevéske félretett pénzüket befektetik egy mezőgazdasági társulásba. Nagy nehezen összekaparják a szükséges összeget, de hiába van a bankban a pénz… Egy állami intézkedés, és néhány gátlástalan ember eléri, hogy ne férjenek hozzá, viszont egy kívülálló személy igen! A kezdeti kétségbe esésüket gyorsan felváltja a tenni akarás, keresik a lehetőséget a pénz visszaszerzésére. Talán az egész regényt lehetne úgy értelmezni, mint a “kisember” lehetőségét arra, hogy megtorolja a nála feljebb állókon az őt ért sérelmeket. Szereplőink elkezdenek tervezni, majd a tetőpontot a terv végrehajtása fogja jelenteni. Ez sem megy azonban egyszerűen, jókat derülhetünk a lúzerek melléfogásain. Azonban elég keserédes történet, a humoros helyzetek mellett nem maradnak ki a történetből a tragédiák sem. Talán ez az oka annak, hogy néha a szerző “túlfilozofálta” a dolgokat, de ennek ellenére értékes gondolatokkal lehetünk gazdagabbak. Igazán azonban a regény végkifejletéhez érve vonhatjuk le a legnagyobb tanulságokat.

“Mindenkinek megvan a maga élete. Valakinek jó, valakinek rossz. Születésétől fogva rá van szabva. Vigyáz rá az ember. Igyekszik megőrizni, minél több emlékkel megtölteni. Minden, ami csak történik vele, minden amit megtanul, ebbe az életbe csatornázódik. Az ember nem is gondol bele, mennyire törékeny is mindez. Vagy csak ritkán. Nem gondolhatunk folyton arra, milyen törékeny is az életünk, mert akkor állandóan szoronganánk. Az pedig elviselhetetlen.”

Azt kell írjam, a legjobban a karakteralkotás sikerült. A szerző annyira árnyalni tudta a szereplők személyiségét, hogy szinte életre kelnek. A teljesség igénye nélkül megemlíteném néhány kedvencemet. Rodrigo fogott meg a legjobban, már csak a koránál fogva is. Ő a “főkolompos” fia, akit rávesznek, hogy közreműködjön a csapat terveinek végrehajtásában. Magát kertésznek álcázva kémkedik, természetesen a növényekről semmit sem tud, de egy lányt szeretne meghódítani. Ebből számtalan mulatságos jelenet adódik. Majdnem ennyire kedveltem az apját, Perlassi-t, aki az egész akciót szervezi. Fel tud állni a padlóról, és a dolgok elébe menni. Nem viseli el az igazságtalanságot. Még talán a gumiszerviz tulaja, Fontana maradt meg tartósan az emlékezetemben. Az odakészített vasrúd remekül szimbolizálja, mire lehet képes az ember, ha nagyon elege van…

Összességében nagyon elgondolkodtató olvasmány, görbe tükröt tart elénk a világról, és a benne élő emberekről. Emellett kapunk egy szépirodalmi igényességgel megírt, remekbe szabott krimit, néhol kicsit túlfilozofálva. Ennek ellenére már csak az író humora miatt is megéri kézbe venni a regényt! Ajánlani azoknak tudom, akik kedvelik a kicsit lassabb tempójú krimiket, ahol nem igazán a csattanó, hanem az odavezető út a lényeg!

A kiemelt kép forrása: www.pixabay.com

Szerző:

"A kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja. A kutyán belül meg túl sötét van az olvasáshoz." /Groucho Marx/