Ajánló egy lányról, akinek hatalmas szíve van

Ajánló egy lányról, akinek hatalmas szíve van

,,Tetszik a bakancsod!” -ez volt az első mondat amit mondott nekem Fanni, én pedig végignéztem a piros bakancson, és örültem neki, hogy valakinek végre annyira tetszik, mint nekem. Aztán egymás mellett dolgoztunk néhány napot, és megismertem őt. Mesélt az írói álmairól, arról, hogy szeretne kommunikációt tanulni, én pedig szívesen hallgattam őt, mert ritka, hogy az ember lánya a mai világban ilyen értelmes és érzelmes fiatallal találkozik. Néhány év van ugyan köztünk, de aki ismeri tudja, hogy érettebb a koránál. És rengeteg (még) be nem teljesült álma van.

fanni2

Fanni írt már cikkeket, verseket, de most a blogját szeretném bemutatni nektek. A Lélektükör tényleg Fanni lelkéről szól. Mint egy kis zsebtükör, ami folyton a női retikülök alján van, éppen ez is mindig kézre áll. Bármikor elő lehet húzni, olvasni néhány sort az életről, az álmokról és az élet napfényes oldaláról. Mert Fanni ott él (minden nehézség ellenére), és ez igazán tiszteletre méltó.

,,Éljük a napjaink, eltelnek a perc nélküli óráink. Tudod, ami másnak hétköznap, az nekünk örök emlék. S ami másnak vacak, az nekünk érték.”

A szerelem…. az pedig minden sorában benne lakozik, átitatja azokat, süt belőlük. Mi pedig mosolyogva olvassuk az életét, és szorítunk neki, mindent valóra tudjon váltani, amit csak elképzelt….

,,Áruld el kérlek, miért lépkedsz a szívemen? Ráadásul sáros lábbal… Ugrálsz, szaladsz, kacagsz rajta. Mondd, kérlek, nem félsz hogy összetöröd? Hogy megreped, vagy karcos lesz? Nem félsz, hogy a szilánkjai a lábadat is megvághatják?”

Blog: fbeccaidezetek.blogspot.hu/

fanni

 

Szerző:

Káposznyák Viktória
Hogy ki vagyok? Féltorz gondolatfoszlány. Lázongó lámpafény és remegő szél a redőnyöd alatt, egyenes, fehér vonal az út aszfaltján. De lehetek tünékeny érintés, rebbenő szív, haragos tekintet. A könyvekkel, ó azokkal mindig szerettük egymást. A töretlen gerinceket, a könyvjelzőket a párna alatt, a Times new roman-t és a Helvetiat. Legtöbben azt mondják, limonádé, amit olvasok de ha meglátsz az utcán egy vörös loboncot, és egy arcot, amit szeplő tarkít minden évszakban, akkor tudd, hogy az csak én vagyok. Lapok között élő szívdobogás.

1 comment

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás