Ajánló Jodi Picoult A nővérem húga című regényéről

Ajánló Jodi Picoult A nővérem húga című regényéről

Mindig kedveltem a könyvklubokat. Tetszik, hogy az olvasást közösségi élménnyé varázsolják. Ezt a könyvet is egy ilyen online kezdeményezés kapcsán vettem a kezembe.

www.jodipicoult.com

Szerintem Jodi Picoult-ot sokatoknak nem kell bemutatom. Magyarul is jó pár könyve megjelent már. Az amerikai írónő már az egyetem alatt is erre a pályára készült, kreatív írást tanult a Princetonon, majd később mesterdiplomát szerzett a Harvardon. Ezután sok mindennel foglalkozott, mire révbe ért. Dolgozott a Wall Street-en, tanított irodalmat, és belekóstolt a szövegkönyvek szerkesztésébe is. Első regénye 1992-ben jelent meg, pályája szerintem azóta is töretlen. A regényeiben mindig a társadalmat megosztó, az egyéneket érzékenyen érintő témákat feszeget. Például iskolai lövöldözés, az amish életmód, a csodák mibenléte…stb.

A nővérem húga műfajilag szinte egy besorolhatatlan alkotás. Annyit lehet istenigazából ráhúzni, hogy kortárs regény, ami rengeteg alkotóelemből tevődik össze. Az írónő stílusában sem találni semmi kiemelkedőt, mégis képes olyképp elmesélni a történetet, hogy az olvasó nem bírja letenni a könyvet. Ez az „egyszerű, de nagyszerű” koncepció mutatkozik meg a regény felépítésében is. Napokról elnevezett részekből, ezen belül pedig az egyes szereplők nevével ellátott fejezetekből áll. A nagyobb részek előtt találunk egy-egy idézetet, ami előrevetíti, mire is számíthatunk.

A történet témája nem egy könnyed olvasmányt ígér. Középpontba állítja a fiatalkorúak egészségügyi önrendelkezési jogát, ezzel összefüggésben az összes fellelhető morális, etikai alapelvet, joggyakorlatot. Megjelenik érintőlegesen a passzív eutanázia kérdésköre, meddig érdemes valakit életben tartani? Megismerhetjük a leukémiában szenvedők kórházi, családi kálváriáját, ráadásul gyermekszemmel. De mind közül szerintem a legérdekesebb kérdés, mennyire engedjünk teret a genetikai „tervezésnek”? Mennyire etikus, hogy a szülők válasszák ki, milyen gyermekük szülessen? (Nyilván itt nem a beteg/nem beteg szituációra értve.) Az írónő részletesen körbejárta ezeket az összes lehetséges oldalról, és amennyire meg tudom ítélni, sikeresen. Hitelesnek tűnik! 

Az eseményeket végig egyes szám első személyben, de több szereplő nézőpontjából követhetjük nyomon. Ráadásul Jodi Picoult mesterien játszott az idősíkokkal, így szereplőink gondolatai is ide-oda csaponganak a jelen és a múlt között. A sztori középpontjában egy amerikai család áll, ahol a szülők azért küzdenek, hogy a leukémiában szenvedő lányuk, Kate életben maradjon. Mindezt úgy, hogy a legidősebb gyereküket, Jesse-t elhanyagolták, a legkisebbet, Anna-t pedig donorként használják. Itt a regény kiindulópontja, Anna látszólag megelégeli a dolgot, ezért ügyvédhez fordul. Tizenhárom évesen eljut arra a pontra, hogy szeretne saját maga dönteni arról, hogy aláveti-e magát különböző beavatkozásoknak a testvére érdekében, vagy sem. Az írónő a szokásos alapossággal közelítette meg az egész eseménysort, még véletlenül sem engedi, hogy egysíkúan lássuk a dolgokat. Persze mindez csak a jéghegy csúcsa, szinte oldalanként ér bennünket újabb és újabb meglepetés. Olyan csavarokkal van tele az egész könyv, ami garantálja, hogy nem fogjuk egyhamar letenni. Sok dologra egyáltalán nem számítottam, viszont a végével kapcsolatban volt pár megérzésem, ezek egy része be is bizonyosodott.

www.imdb.com

A legnagyobb erőssége Picoult-nak kétség kívül a karakteralkotás. A szereplői szinte élnek! Annyira jól tudja ábrázolni a különböző érzelmeket, hogy teljesen bele tudja magát élni mindenki az adott személy helyzetébe. A legfontosabb ebben a regényben egyértelműen Anna, aki a kora ellenére rendkívül érett és bátor személyiség. Kevés  korabeli lány mert volna – még az adott helyzetben is – szembeszállni a szüleivel, ha máshogy nem megy, hát a hivatalos szervek előtt. Persze sokszor előjön belőle a tini, de a végén bebizonyosodik mennyire rendkívüli személyiség. Aztán ott van Kate, a nővére, aki körül az egész könyv forog. Leukémiával küzd már kiskora óta. Sokáig nem hallatja a hangját, csak a regény vége fele kerülünk vele közvetlen kapcsolatba. Addig a többi családtag elmondása alapján rajzolódik ki előttünk, mégis milyen jellem. A legidősebb testvér Jesse a tipikus elhanyagolt tizenéves fiú példája. Egyre meredekebb dolgokat csinál, hogy végre figyeljenek rá. A családfő Brian, több fronton is próbál helytállni. Tűzoltóként, férjként és apaként egyaránt. A számomra legmegosztóbb szereplő az anya, Sara volt. Nem szeretem a „mártír mami” típust, aki tökéletesnek hiszi magát, közben meg több kárt csinál, mint hasznot. A másik oldalról viszont egy hihetetlenül erős személyiség, sok szempontból erősebb, mint bármelyikük. Nagyon jó húzás volt, hogy az írónő bevonta Anna ügyvédjének, Campbell-nek nézőpontját is. Érdekes volt megfigyelni, miként viszonyul a jogi képviselő az egész cécóhoz. Felbukkan még egy személy, Julia, az Anna mellé kirendelt gyám. Ő volt talán a legszimpatikusabb az egész történetben. Hiába fűzték múltbéli szálak Campbell-hez, megpróbál végig objektív maradni. Szerintem ez a világon az egyik legnehezebben gyakorolható tulajdonság!

El merem „mondani”, hogy ebben a Picoult könyvben sem kellett csalódnom. Mesteri módon szövi a szálakat, mindig tud meglepetést okozni. Legszívesebben egy ültő helyemben elolvastam volna! A szereplők teljesen hétköznapi emberek, akiknek nem hétköznapi helyzetekkel kell megbirkózniuk. Talán ettől tűnnek olyan valódinak. Igazából ajánlani tudom mindenkinek, elgondolkodtató témákat feszeget.

A könyvből film is készült, meg is tudjátok nézni az előzetest! 

Kiemelt kép(ek): www.libri.hu

Szerző:

"A kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja. A kutyán belül meg túl sötét van az olvasáshoz." /Groucho Marx/