Jövő héttől rendszeresen olvashattok könyvajánlókat majd Dalmától, az Édes Kis Könyvkritikák bloggerétől a mi oldalunkon is. Ez az első a hosszú sorban. Fogadjátok szeretettel! 🙂
Bemutatkozóként egy olyan könyvet szerettem volna hozni nektek, mely kicsit jellemzi a személyiségemet. Egy olyan műfajt, melyre a későbbiekben is számíthattok tőlem.
Mivel már érzem a tavaszt, egy könnyed, romantikus, talán kissé erotikus, tipikus lányoknak, nőknek való regényben gondolkodtam.
Így választottam ki Julianne Donaldson: Blackmoore című művét.
Megdöbbentem, amikor nem azt kaptam a könyvtől, amit vártam…hanem annál sokkal jobbat és többet, mely még inkább én vagyok.
A végén pedig a szerző megjegyzése “zene volt füleimnek”.
A történet a 19.század Angliájában játszódik, a bálok, címek, érdekházasságok világában, középpontjában Kate Worthingtonnal. Az eseményeket az ő szemszögéből láthatjuk, az ő szenvedéseit, megaláztatásait élhetjük át. Az amúgy folyamatos idővonalú elbeszélést a szerző pár oldalas visszaemlékezésekkel tarkítja, melyek talán a legfontosabbak a történet alakulása szempontjából.
Már az első pár oldal után a főszereplő roppant szimpatikus karakterré válik, és ez a regény végéig egyre csak fokozódik.
Kate “kötelessége”, egy frigy helyett, inkább Indiába vágyik. Így megszabadulhatna a családja közömbösségétől, az erkölcstelen és számító anyjától, aki szinte tönkreteszi, elnyomja. A rég vágyott szabadság is elérhetővé válna számára.
Azonban mindennek ára van, az asszony egy egyességet köt Kate-tel: akkor mehet el a távoli, egzotikus országba, ha egymás után három házassági ajánlatra nemet mond. Ha ez nem sikerül, teljesen alárendeli magát anyja akaratának.
A lány az alku teljesítése céljából, gyerekkori barátai, Sylvia és Henry Delafield családi kastélyába utazik, Blackmoore-ba. A kúriában hamar belátja, hogy elbukta a megállapodást, és egy “tökéletes” ötlettel áll elő, melyhez Henry segítségét kéri. Itt kezdődnek leginkább az elbeszélésben a bonyodalmak: ami már régóta egyértelmű volt a körülöttük levő emberek számára, amit próbáltak elzárni mind a szívükben, mind a fejükben, az mindkettőjük számára realizálódik. A rengeteg akadály, fordulat viszont jócskán megnehezíti életüket.
A gyötrődések, tépelődések közepette egy kérdés maradt csupán: mit választanak? Az eddignek hitt álmaikat vagy a szerelmet?
Veled is…- Nagyot sóhajtottam, és azt hittem, menten megszakad a szívem.- Veled is előfordult már, hogy hiába sóvárogtál valami után, és szinte belebetegedtél a vágyakozásba? Hogy szó szerint eszedet vesztetted a fájdalomtól?
Henry mozdulatlanul szegezte rám sötét szemét.
– Igen- felelte csendes ünnepélyességgel.
Remélem, felkeltettem az érdeklődéseteket a könyv iránt, és ti is akkora élvezettel olvassátok majd, mint én tettem.
Utolsó gondolatként: ne felejtsétek el a legvégén a szerző megjegyzését, lehet átgondoljátok újból a történteket, de az biztos, hogy még jobban a szívetekbe zárjátok a művet.
Írta: Dobos-Gacsó Dalma
Kiemelt kép forrása: flickr.com