Ajánló Kuruc Attila Árnyak könyve című regényéről

Ajánló Kuruc Attila Árnyak könyve című regényéről

Kuruc Attila nevével korábban is találkozhattatok már a Magazin oldalán. Akkor egy dokumentarista, önéletrajzi ihletésű írását, az Egy magyar srác viszontagságai Külföldiában -t ismerhettétek meg. A szerző második könyve óriási váltásnak tekinthető, ezúttal egy fiktív, a horror zsánerbe sorolható regénnyel jelentkezett. Mivel ez az egyik kedvenc műfajom, egyáltalán nem bánom, hogy az Árnyak Könyve végül nálam landolt.

A kötet közvetlenül a szerzőtől került hozzám, a véletlenek szerencsés összjátéka volt jelen esetben, hogy kiderült, egy országban lakunk, így egy fizikai példányt birtokolhatok. A könyv minősége első osztályú, ami nem igazán jellemző a magánkiadások esetén. Talán a borító kicsit vékony, de egy kis odafigyeléssel épen lehet tartani. Viszont a borítókép és az egész színhatás nem lett eltalálva, túlságosan egybeolvad az egész. Ráfért volna egy alaposabb tervezés! Na, de ugorhatunk is belülre! A regény műfaját illetően már lelőttem a poént, egyértelműen a horror az irányadó, ennek számtalan, klasszikus eleme megtalálható a történetben. Ezeket azonban a spoilerveszély miatt inkább nem elemezném. Szerkezetileg nagyon egyszerűen van összerakva: néhány címmel ellátott hosszabb részből áll, ezeken belül pedig több, tagolt szakaszt találunk. Viszont ez egyáltalán nem negatívum, teljes mértékben összhangban áll a regény hosszával.

Hangulatkép a regényhez

Ha az egész regényt nézem egységében, nyugodtan írhatom, hogy a ‘80-as, ‘90-es évek horrorjaira jellemző nyers megfogalmazással, és “képi” világgal találkozhatunk. Így aki nem bírja a véres, extrán durva jeleneteket, amiben gyerekek is szerepelnek, azt írom, inkább hagyja ki! De mint minden valamire való rémtörténetben, itt is megtaláljuk a természetfeletti elemet, ami itt a címadó tárgyban, az Árnyak könyvében csúcsosodik ki. A szerző ezzel a vonallal nagyon meg tudott lepni. Fogalmam sem volt, mi lesz a regény végkifejlete. Nekem nagyon tetszett, ahogy a dolog háttér-történetét felvázolta, szépen fokozatosan, a kellő pillanatban adagolva az információkat. Továbbá nagyon ötletesek voltak az Árnyak könyvéből közölt részletek is, amelyek csak még jobban felcsigázták az érdeklődésemet. Csak úgy, mint a titokzatos idegen, aki a könyvet áruba bocsátotta. A történet egyes szám, harmadik személyben íródott, és igazán két főbb nyomvonalon követhetjük az eseményeket. Az egyikben Harry Bradford-ot követhetjük, aki a felesége halála után teljesen maga alatt van. Rátalál az Árnyak Könyvére, amely szerint van arra mód, hogy visszaszerezze a szeretett nőt. Ennek érdekében képes elmenni a végsőkig… A másik szálon megismerhetjük a Dalton családot, akik Harry miatt keverednek bele az egész őrületbe. Ez a kapocs az események olyan láncolatát indítja be, aminek a végkimenetele erősen kétséges… Viszont megemlíteném úgymond harmadik nézőpontként a rendőrség szerepét, ez próbál bennünket olvasókat valamennyire a racionalitás talaján tartani. Magával történet fináléjával kapcsolatban azonban csak egy szeretnék leszögezni spoiler nélkül: A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve!

“Igen, valóban hiszem, hogy az emberi romlottság a Gonosz műve, de csak közvetetten. Ő csak a magot ülteti el bennünk, amit ha locsolunk, akkor kicsírázik. Mindenkinek szabad akarata van és saját döntései. Nem szabad hagyni, hogy megmérgezzen minket a rossz. Na, de hogy a Gonosz maga csevegjen ezekkel a szemetekkel? Kizárt.”

A karakteralkotás nagyon alapos volt, mindegyik szereplő hátterét és motivációját megpróbálta részletesen elmagyarázni. Viszont néhol az egyes regényalakok eseményekre adott reakciói nagyon furcsán alakultak. Valamint hiányoltam  a racionális oldal, vagyis a nyomozó személyének részletesebb kibontását, kaphatott volna nagyobb teret. A történet egyik főszereplője Harry Bradford, aki a felesége halála után teljesen elveszti az önkontrollját, alkoholista lesz. Végül teljesen kivetkőzik magából. Kuruc Attila remekül tudtam érzékeltetni, hogy a kétségbeesés mire vehet rá egy ember…  A Dalton házaspárral látszólag minden rendben van, Anne és Jim egy teljesen hétköznapi páros, akik a kertvárosban nevelik a kisfiukat. Semmi kirívót nem tudunk meg róluk, egészen az “ominózus eseményig”, de ezután elhatározzák, hogy a saját kezükbe veszik az igazságszolgáltatást. Engem itt zavartak meg igazán a karakterek tettei. Nem igazán életszerű, hogy Anne totál bekattan, Jim pedig noha próbál racionális maradni, csak vállat von egy ember kínzására azzal, hogy szereti a feleségét. A kapcsolatuk felvázolása azonban nagyon hiteles volt, mondhatni tipikus, domináns nő kontra akarat gyenge férfi…

Élmény volt olvasni ezt a könyvet, tényleg jó írásokat lehet találnia magánkiadások között. Igaz, a horror műfajával szemben elfogult vagyok, de bátran kijelentem, a szerzőnek sikerült meglepni! Ez pedig nem túl sokszor fordult elő az utóbbi időben. Ajánlani tudom mindenkinek aki bírja a vértől, és egyéb belsőségektől csöpögő sztorikat! Viszont az érzékenyebb lelkületűek inkább bele se kezdjenek.

Kiemelt kép: www.pixabay.com

Szerző:

"A kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja. A kutyán belül meg túl sötét van az olvasáshoz." /Groucho Marx/