Ajánló Pálinkás Erika Megjelölve című misztikus regényéhez

Ajánló Pálinkás Erika Megjelölve című misztikus regényéhez

Pálinkás Erikáról már olvashattatok, múlt évben készítettem vele interjút és mivel nemrég volt szerencsém egy Colorcom Kiadó által szervezett rendezvényen személyesen is találkozni az írónővel, ott beszerezhettem a könyvét is. A Megjelölve a kiadó oldalán egy misztikus történetnek van aposztrofálva, de szerintem több annál. Ez a regény ötvözi a fantasy, a kalandregények és a romantikus könyvek elemeit úgy, hogy közben egyik sem és mégis több tőlük. De hogy miről is beszélek, azt hamarosan kifejtem!

Fülszöveg: 

Arman és Lia szerelmét a népek közti háború vérrel, és félelemmel foltozta. Hogyan bocsátasz meg egy olyan világban, ahol az árulás nagyobb bűn, mint a gyilkosság? Hogyan élhetsz másként, amikor a néped megjelöl, és kötelességek hálójába zár?

Egy kis kulissza titokkal indítanék, mégpedig, hogy a regény, amit a kezében tarthat az olvasó, tulajdonképpen messze áll attól, amit eredetileg Erika megálmodott. Az első kéziratát sokaknak odaadta, véleményeztette, ami alapján kiderült, hogy az alapsztori mindenkinek tetszik, csak a történetvezetés, a dramaturgia és a mesélés narratívája lehetne más. Így fogta az írónő és újraírta szeretett kéziratát, hogy az olvasók számára még élvezetesebb legyen. Én már ezt a végleges változatot olvashattam, amely tavaly jelent meg a Colorcom Kiadó szárnyai alatt.

– Muszáj! – mondta Lia, miközben felvillantotta Arman előtt a pengét.
– Miért muszáj? – kérdezte a fiú, aki vakon bízott Liában, de tartott a jelölési művelettől.
– Ez jelképezi az összetartozásunkat. Ha megjelöljük egymást, akkor örökké összetartozunk – mondta jelentőségteljesen a lány. Arman bólintott és hagyta, hogy Lia a tarkója felett végighúzza a pengét és a haja takarásába metssze kettejük közös jelét. Lia bátorítóan mosolygott, amikor Armanra került a sor, hogy megjelölje őt.

forrás: a Gyömrői Könyvtár honlapja

A történet egy kitalált világban játszódik, ahol törzsi háborúk zajlanak a természetben élő népek között. Ebbe születik bele Arman és Lia is. A  történet a két szerelmes szemszögéből van elmesélve, akik még kamaszkorukban lettek az egymáséi, ám a sors úgy döntött, szétszakítja őket. Még inkább Lia édesapja, a nipp vezér, aki a lányát kémnek használta, hogy a naiv és fülig szerelmes Armanból kiszedjenek a korallok népéről és szokásairól minden olyan hasznos információt, ami segítheti a nippeket abban, hogy megszerezzék Fényfelleget. A kötelességtudó gyermeklány meghajlott az apai vasszigor alatt, elárulta szerelmét és annak egész népét, így a szerelem  féktelen mészárlásba torkollt.

Öt holdévvel később Lia egy vérengző, agresszív férfi oldalán vezekel és éli a nipp asszonyok sanyarú sorsát egy kényszer házasságban, amiért évekkel korábban szerelmes kamaszlányként Arman életéért könyörgött az apjának. Liának nem elég, hogy bűntudata van, meg is vetik a törzsében a múltja miatt és amiért szökni készült. Nem is reméli már, hogy Armant valaha viszontláthatja. Ám Arman, aki a véres harc során elvesztette édesapját, ikerhúgait és álmait, a korallok vezéreként tér vissza! Bosszútól szomjas és a földjéért bármire képes… Vagy mégsem?

És itt álljunk is meg, mert nem akarom lelőni a történet velejét és végét.

Lehet kétségek nélkül bízni abban, aki egyszer már elárult téged?

A történet olvastatja magát, a két nézőpont pedig jó ritmust ad az eseményeknek, bevezet minket mindkét nép világába. A fogalmazás választékos, a tájleírások gyönyörűek, a szereplők vívódásai átérezhetőek. Ám ahogy a mesékben lenni szokott, ebben a felnőtteknek íródott mesében is nagyon sok az egysíkú, “gonosz, mert gonosz karakter”, akik rosszindulata szentesíti a főhősök olykor elbaltázott vagy logikátlan lépéseit és felmentik őket a bűntudat alól. Hiszen ki sajnálna egy férjet, aki megalázza, veri és megerőszakolja a feleségét nap, mint nap? Ki sajnálna egy apát, aki utálja a gyermekét, mert nem fiúnak született, és inkább az ellenség kezére játssza őt? Ki sajnálna egy népet, amelynek férfitagjai a legapróbb vétkekért csonkítják meg, vagy küldik a halálba lányaikat, asszonyaikat?

Lia és Arman nagyon lelkiismeretes és meggyötört karakterek, akiknek szüksége van arra, hogy bűneik alól feloldozzák őket, így olykor kicsit soknak tűnhet az érzelgősségük.  Lelkület és hangulat kérdése. Nekem legtöbbször így esett jól, még ha éreztem is, hogy talán egy kicsit sok. Erika főhősei nem tökéletesek, csak emberek telve kétséggel és félelmekkel, emberek, akik hibáznak. Sokszor a síráshoz is közel álltam egy-egy döntésük, vagy a történések miatt. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) egy nagyon élvezhető és megmozgató történetet olvashattam, amely, mint megtudtam, egy trilógia első kötete. És mi több, a második rész már íródik!

Szerintem a magánkiadású könyvek között a Megjelölve egy igényes kis darab, amelynek nemcsak a borítója szemet gyönyörködtető, hanem a tartalma is egyedi. Méltánytalanul mellőzik, nagyobb hírverést érdemelne!

A regény nincs híján durva és megrázó jeleneteknek, viszont nem horror és nem is háborús történet! Ez két ember tragédiája, mint Rómeó és Júlia története, akik szintén két ellenséges család sarjaiként szeretnek egymásba. Azoknak ajánlom, akik szeretnek izgulni és nem ijednek vissza a mély érzelmektől. 

 

Ha tetszett az ajánló, a könyvről itt olvashatsz még:

Facebook

Moly

Webshop

 

A kiemelt kép forrása: http://litfan.blog.hu