A Lola és a szomszéd srác egy kedvelhető, szórakoztató történet, itt-ott csodás értékekkel és mondanivalóval teletűzdelve, mint maga a tény, hogy a hősnőt meleg szülők nevelik.
Romantikus, habos-babos történet, ami lehetett volna jobb is, de így sincs miért szégyenkeznie az írónőnek.
„– Tudom, hogy nem vagy tökéletes. De az embert éppen a tökéletlenségei teszik valaki más szemében tökéletessé.”
A kötet gyermekbetegsége, hogy a hősnővel sajnos nem egyszerű azonosulni. Különc a lány, egyszerre bátor, vakmerő és félős, nyafogós, a kettő egyvelege pedig néha nem szimpatikus. Az pedig, hogy a lány a szivárvány színeit megidéző parókákban jár iskolába, a különc ruháival, a Lady Gagát megidéző stílusával, és mindez teljesen elfogadott, roppant különös dolog.
A sztori fő sarokpontját a szerelmi háromszög adta, Lola és korábbi párja/szomszédja, az abszolút pozitív, ám néha éretlennek tűnő Cricket, és a rosszfiú szerepében tündöklő Max. Lolának a két fiú között kellett választania, noha egyértelmű volt, kihez húz a szíve, az út, mire eljutott az igazihoz néhol igencsak érzelmesre sikeredett.
„– Gyere már! – böki meg Anna a fiúja vállát. – Nem mutatod meg nekem azt a micsodát?
– Milyen micsodát?
A lány St. Clairre mered. Az vissza. Anna felénk billenti a fejét.
– Ja, persze – áll föl St. Clair. – Azt a micsodát!
Kisietnek. Ahogy becsukódik az ajtó, a srác még bekiált:
– Lola, Cricket is szeretné ám megmutatni neked a micsodájááát!”
Visszatértek a könyvben az Anna és a francia csók főhősei is, ezúttal Anna és Étienne mellékszereplők voltak, együtt járnak, és közösen dolgoznak Lolával a moziban. Az első kötet rajongóinak csodás meglepetés, míg a Lolát olvasóknak több dimenziós mellékkaraktereket jelentett a feltűnésük.
kép: konyvmolyok-blogja.blogspot.com
A mellékszereplők közül a nagy ellenlábas, a profi korcsolyás Calliope volt még igazán értékelhető. A lány nem feltétlenül volt pozitív, de a végéig szókimondó maradt, amikor pedig beolvasott Lolának, megannyi igazság bukkant fel a szavaiban.
„– És nem szeretnék még egyszer fiút találni a szobádban, hallod? – Vár, amíg bólintok, azután föláll. – Rendben. Beszélek Nathannal, és meglátom mit tehetek. De egy másodpercig se képzeld, hogy ilyen könnyen megúszod.
– Nem, apu.
– Ez soha többé nem fordulhat elő – lép az ajtóhoz. – Megértetted?
– És… mi lesz ha férjhez megyek?
– Majd veszünk egy kempingágyat. Azon alszik a férjed, amikor meglátogat.
Nem bírom megállni, hogy egy pillanatra elkuncogjam magam. Andy visszajön és megölel.
– Nem tréfáltam – mondja.”
A már említett meleg szülők kapcsán több, az elfogadás fontosságát érintő kérdéskör is érintve lett, ezeket pedig kifejezetten üdítő volt olvasni. Ráadásként az apukák kaptak néhány igazán vicces pillanatot is.
A Lola és a szomszéd srác egy különös regény, néhány egyedi karakterrel, akiket jól ábrázolt az írónő. A hősnővel ugyan kevésbé, de a többi szereplővel annál inkább lehetett azonosulni. A kötet lezárása meglepően kellemes, mindenképp pozitív élményként marad meg bennem a kötet.
Írta: Mravik Tamás
Kiemelt kép: www.kellylupiolvas.com
