Ajánló – Támcsu Anikó

Ajánló – Támcsu Anikó

Van, amikor csak botorkálok a blogok között, a feliratkozottaim között és ilyenkor akadok egy-két gyöngyszembe. Anikó blogját is így találtam meg, aztán később kiderül, hogy van egy közös barátnőnk, aki aztán leleplezte számomra, ki is az az Annie. A sors fintora, hogy mára már mindhárman a Lendület csapatát erősítjük, és egymást is, mikor szükséges.

Szóval itt volt előttem egy blog, ami, mint egy felnőtt mesekönyv, elém tárta az életet. Olykor bohókásan, sütikkel és kreálmányokkal, olykor pedig kellő komolysággal vagy szomorúsággal, néha pedig épp jókor, jó időben pofán csapott, hogy térjek magamhoz!

“Azt hiszem hiányzik a belülről áradó bátorság. Pedig ehhez kéne. Nem is kevés. Gyáva ember nyugtassa magát azzal: Ha nem szeded össze a bátorságot és teszel végre valamit, ne is csodálkozz, hogy miért nem vagy boldog. És okod sincs arra, hogy a világmindenséget hibáztasd. Nem az anyád ő, hogy megmondja mit tegyél.”

Cukorlány blogját olvasva sokszor azonosultam a leírtakkal. A nagyszívű embereket nehezen viseli el a világ, ha valaki kilóg a sorból azt még jól meg is tiporják , csak, hogy még jobban érezze, hogy nem illik a képbe. Ennek ellenére Annie feláll, leporolja összekoszolt kötényét, hazaviszi kitisztítani, majd készíti nekünk a sütiket.

“Rohadt sokszor érzem magam egy főnixnek. Szénné ég, hamuvá válik, majd napok múlva a saját maradványaiból születik ujjá. Abból a porból, amit már oly sokszor égettek, és használtak fel.”

Talán egy segítő kezet nyújt a kusza mindennapokra, egy löketet, hogy merj nyitni és változni, hogy ne torpanj meg, hanem lépj előre kettőt, mert jobb a ködben tapogatózni, mint a sárban dagonyázni. Nincsenek nagy szavak, minden érthető, csak semmi fennköltség. Olvasd, rágd meg és köpd ki vagy nyeld le, mert az utóíz édes lesz, akár egy sütemény, s vigyél magaddal annyi pozitivitást, amennyi csak elfér a két kezedben. Talán erre tanít minket ez a lány az írásán keresztül, hogy: ne add fel!

““We are closed” –ez állt a táblán hétfő reggel. Én fordítottam meg. “We are open” –és nyitottam meg (nem csak a) szalont, de a lelkemet is. Mintha eddig csukva tartottam volna. Most újra lélegzik, és akar valamit. Valamit, ami ölbe kapja, vagy ő kaphatja az ölébe.”

Számomra olyan ez a blog, mint egy felnőtt gyerekszoba, “Szuperhősök igen is léteznek” felirattal. Az asztal sarkán mindig ücsörög egy muffin, szétszórva a szoba szőnyegén békésen megfér a társadalomkritika az önkritika mellett, a humor kézen fogva sétálgat az iróniával és néha befigyel egy csipet polgárpukkasztás és meghökkentés. Az ajtóban figyel egy reklám tacskó, mindenhonnan sugárzik az LA-imádat és a tortaillat. Az emlékek nem dobozban, hanem egy léghajó kosarában fekszenek, magasba engedve, emlékkuponok ülnek sorba egymáson, amik beválthatóak “Egy este az “igazival” a saját szobádban a színes félhomályban, a csendes szavak társaságában.” És, aki nem érti miről beszélek az nézzen be a “Muffinistenkirálynőhöz”.

1374655_674855685872635_932020869_n

http://annies-room.blogspot.hu

Babrik Alexandra

Szerző:

"láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?"