Aki a szavakat legóvá varázsolta – avagy ismertető Weöres Sándorról

Aki a szavakat legóvá varázsolta – avagy ismertető Weöres Sándorról

Új rovattal jelentkezik a Lendület Magazin, melynek célja, szeretnénk ha jobban megismernétek a magyar irodalmi világot. Egészen a régmúlttól napjainkig minden korszakból találkozhattok alkotókkal a jövőben. Ne ijedjetek meg, nem olyan módon, ahogy a tankönyvek teszik, az életpályákat nem vesszük át minden írónál, csak akinél a művészetével kapcsolatban fontos bizonyos tényezőket ismertetni. Azt sem szeretnénk senkinek megszabni, hogy az egyes versek mit jelentenek, mivel szerintem ez szubjektív élmény eredménye. Az első héten egy zseniről írok Nektek, aki a 20. században élt, alkotott. Ő Weöres Sándor (1913-1989). Miért is tartom, tartjuk oly sokan géniusznak? Azt máris kifejtem.

Csodagyerek. Mondták róla nem egészen száz éve. Ezt a jelzőt azzal érdemelte ki, hogy már 14 évesen olyan versekkel rukkolt elő, melyek vidéki lapokban jelentek meg, sőt, Kosztolányi Dezsővel is levelezett ebben az időszakban a kis Sanyika. Ezt azért nem sokan mondhatták el magukról. Azt meg pláne nem, hogy Babits Mihály lírai gyöngyszemként tekintett rá mikor az ifjú 19 éves volt.

litera.hu

Innentől kezdve gyorsan részévé vált az irodalmi miliőnek. Sokan a Nyugat harmadik nemzedékéhez sorolták, sorolják, de valójában ő egy külön kategória volt, hiszen teljesen más volt, mint a többiek, egyedi. Ismérve verseinek a szójáték, hangalakjáték, ezeknek mestere volt, felrúgta a nyelvtani szabályokat, de virtuóz módon.

Az egyéni szürrealizmus, kötött formák, archaikus előadásmód valamint identitásváltás is jellemző irományaira, ezért prótheuszi (alakváltó) költőnek hívják, lírájában szerepekre bomlik az én, nincsen birtokában annak. Nagyon művelt volt, az ősi mítoszok, afrikai és a keleti hagyományokban is. Ez utóbbi talán annak is köszönhető, hogy többször járt Kelet-Ázsiában. Kiemelném, hogy első útját a rangos Baumgartner-díjjal járó összegből tudta megvalósítani. Hamvas Béla és Fülöp Lajos is nagy hatást gyakorolta rá, akik az említett ázsiai régió filozófiájának szakemberei voltak. Ebből kifolyólag az univerzális gondolkodás, a transzcendencia alap légköre lírájának.

Írt nagyon hosszú műveket és ciklusokat is, de a csak egyszavas versek is az Ő nevéhez fűződnek, ami a specialitása volt.

Érdekességnek íme a kedvenc egyszavasom: tojáséj.

Érdemes szótagonként, artikulálva kimondani a verset, és megfigyelni szánk mozgását, hangját. Először megtörik a –to állttal, majd megreped –jás, végül kinyílik –éj. Ez a születés aktusa. A tojás és az éj szimbólumok asszociációját rátok bízom. Egyetlen szó, de sokáig el lehet vele játszani. Csoda.

Mivel elhatárolódott a politikától, ezért megtiltották Neki, hogy verseket publikálhasson 1950-től 1956-ig. Ezért ebben az időben írta legtöbb gyerekversét, ami nem csak kisembereknek szól, hiszen a legtöbbnek rejtett mondanivalója volt a korszakot illetően. Azért az úgymond asztalfióknak természetesen ekkor is körmölte sorait más műfajban, amik később a Hallgatás tornya című kötetben jelentek meg, és ezt csak követték a hallgatás évei után az új kötetek a 75. életévében elhunyt költő, író, irodalomtudós haláláig.

richpoi.com

Nagyon sok mindent lehetne írni még Weöres Sándorról, hiszen kevés írónk hagyott maga után akkora életművet, mint Ő. A végére még megemlíteném, hogy szinte minden kultúrából fordított textusokat, mert nagyon sok nyelvet elsajátított, hogy eredeti alakjukban ismerhesse meg más népek irodalmát.

Mivel jómagam is írok verseket, évek óta mesterként tekintek rá. Azt tudom tanácsolni, olvassatok minél több Weöres kötetet, ha pedig nem szeretitek a verseket, akkor a prózáját, mert megítélésem szerint, minden olvasó megtalálja a maga kis világát irományaiban.

Pár további kötet cím: Hideg van, Teremtés dicsérete, A teljesség felé, Ének a Határtalanról, Ha a világ rigó lenne, Bóbita.

Zárásként pedig íme egy minden szempontból mestermű:

ATOMFELHŐ

A

bomba

goromba.

Ablakomba

és alakomba

önmagát kiontja

s a világot lerontja.

Bár lehetne Napja, Holdja,

mégis a sötétség heroldja,

keveredik ocsmány vigalomba,

falut és várost takar siralomba

– ha korszakunk idejében el nem oltja –

kibomlik az égen, mint a vitorla,

pusztítása szőnyeg-forma,

tüzesen nyeldes sárkány-torka,

s a természetet feloldja

s az élőket megfojtja,

minden ember gondja

és szégyenfoltja

ez a ronda

otromba

gomba

ma.