Akkor ma elmesélem az álmaimat

Akkor ma elmesélem az álmaimat

Ma pontot teszünk végre az “i” csúcsára, ami szerinted “pontavége”, ha elfektetjük.
Hallgatod, ahogy hebegek.
Pedig te is tudod, hogy az utóbbi időben többet akartam. 
Világmegváltást. 
Meg napfényt. 
Meg örömöt.
De mindennél jobban vágyakoztam kifele, annál értéktelenebbé váltam idebenn.
Kérlek, ne fáradj, idézek:

Forró homokkal vagyok telitöltve. Barnával, mint ami a homokozókban van.
„Csak meg ne tudjátok, hogy homokból vagyok…” – suttogom.
…és most hagyom kicsordulni.
Nincs erőm megtartani, magamban tartani ezt a millió szemből álló létet.
Nincs erőm szóvirágokat gyújtogatni, mikor a pernye is csak befelé száll.
Nincs erőm felfogni a markom szorításából lefelé hulló homokot.
Látni fogjátok, hogy üres vagyok.
Hogy nincs bennem más.
Semmi más.
Egyszerű, barnásszürke valóság.

Kép forrása:pinterest.com

Kép forrása: pinterest.com

Viszont azt tudod, most valami változott. Most kincseknek hiszem a homokszemeket.
Annak ellenére, hogy bár láttam őket csillogni, meg visszaverni a napsugarakat, nem tudtam az ujjam közé csippenteni egyetlen csillámot sem.
Most az foglalkoztat, hogy meglátnád-e a bennem háborgó homoktengerben a csillagokat.
…hogy elhinnéd-e őket.
…hogy szépnek találnád-e.
…hogy becézgetnéd-e.
…hogy ültetnéd-e a térdedre esténként.
…hogy mesélnél-e nekik.
…hogy nevetnétek-e nagyokat
…hogy nem bánnád-e, ha eltörik a kék bögrédet.
…hogy bontanál-e nekik ágyat.
…hogy bugyolálnád-e pamutplédekbe.
…hogy altatnád-e őket helyettem.

Remélem, tudod, hogy én homokból vagyok.

Szerző:

"Ha itt nem találsz, keress meg ott."