Almás pitébe sütött emlékeim – recepttel

Almás pitébe sütött emlékeim – recepttel

Tudod, én mindig azt hittem, hogy ha valaminek megérzed az illatát, akkor előtörnek belőled a régi emlékek. Megsárgult képekként villannak be azok a pillanatok, melyek valaha fontosak voltak. Talán így is van. De az is lehet, hogy csak álmodom, mert csak így lehet keserédes az ébrenlét. De inkább édes, mint keserű. Ez a hozzávaló az élet vaníliás cukra, ettől olyan szerethető.

Az olvasztott lágy csokoládé mindig a hideg, téli, kucorodós estéket juttatja eszembe. Azt, amikor gyémántként ragyogott a frissen leesett hó, és mi a kacér pelyheket kergettük a nyelvünkkel – mert nincs is csodásabb dolog a Földön, mint megenni egy csintalan hópihét. Nagyon fáztunk, arcunk kipirosodott, de belülről az egymás iránt érzett feltétel nélküli szeretet melegített mindkettőnket. Elképesztő érzés volt. Lángoltunk.

És az az isteni Csörögefánk… Édes, fahéjas illata mindig arra a rettenetes napra emlékeztet, amikor balesetünk volt. Nagyon féltem. Te pedig csak engem féltettél, magaddal nem is törődtél. A szüleim a mai napig nem tudják, ez örökké titok marad előttük. Különben nem szeretnék többé a süteményt, amit a nagymamám tud csak igazán különlegessé és finommá tenni. Belevarázsolja az otthon melegét.

Karácsonykor újra elkészítettem az egyik kedvencedet. A mézédes almás pitét, amiből olyan sokat ettél, hogy utána csak azt mondogattad; nem tudod mikor nassoltál utoljára ennyit és ilyen finomat.

12483403_1108174929223222_415390937_n

Miközben összekevertem 40 dkg lisztet, 5dkg cukrot, egy csipet sót és 25 dkg hideg vajat, azt próbáltam felidézni, hogy milyen filmet nézhettük aznap lefekvés előtt. Kuszák a gondolatok, hiszen annyi a közös élmény. Akárhogy is próbáltam rájönni, egyszerűen nem tudtam kibogozni a képkockák pixeles villanásait. A tésztához hozzáadtam 8-9 evőkanál hideg vizet, hogy puha legyen és összeálljon. Csalfa mosoly kúszott fel az arcomra… Puha… Mindig te mondtad, hogy puha a bőröm…

Eltettem a tésztát a hűtőbe. Gondosan kiválogattam 8-9 nagyobb almát, különböző fajtákból, hogy pontosan olyan legyen az íze, mint azon a tökéletes estén. Talán nevezhetjük utolsónak is. Hisz az utolsó tökéletes pillanatok közt volt… Hámozás és szeletelés közben csak az járt a fejemben, hogy mennyire hiányzol.
A gyümölcshöz hozzáadtam egy citrom levét, megszórtam 5 kanál cukorral, szerecsendióval, vaníliás cukorral és 1-2 teáskanál fahéjjal. Összekevertem. Úgy forogtak és törtek az almaszeletek, mint a szívem.
Megint a fahéj… A hó, az autó, az árok.. Borulunk! Félek!
Nem! Nem hagyhattam, el kellett űznöm ezt a gondolatot. Csak a jóra akartam emlékezni. Úgy tenni, mintha neked készíteném a pitét, és bármelyik pillanatban megjelenhetnél, könnyed csókot nyomva homlokomra.

kép: adorable-back-couple-cute-Favim.com

kép: adorable-back-couple-cute-Favim.com

Elengedtem. Hagytam, hogy tovább és megint égessen a hiányod.
Kivajaztam a pités tálat. A kinyújtott tészta 2/3-át belehelyeztem, és ráterítettem az almát. Ekkor gördült le egy könnycsepp az arcomon. Egyszerűen elviseltetetlenül nagy űrt próbáltam betölteni egy emlékkel, az illatával, a sütemény ízével.
Apró vajdarabokat szórtam rá, hogy igazán lágy legyen, majd befedtem a maradék tésztával. Mintha eltemettem volna a mézédes gyümölcsöt, akárcsak az egykor lángoló szerelmünket. Megkentem egy kis tojással, hogy megóvjam, ami megmaradt belőle.
A sütő elő volt melegítve, akárcsak a közös ágyunk éveken át. 230 °C-on sütöttem egy órán át olyan forróra, édesre és omlósra, mint a legtüzesebb éjszakánk.

A kész süteményt meghintettem porcukorral. Kicsit olyan volt, mintha épp betakargattál volna. Az illata olyan finom volt, mint neked azon a tökéletes estén. Íze, meg mint a legédesebb csókunké. Egy szelet tökéletesség.

12512103_1108176172556431_1477706303_n

Kitörölhetetlen vagy belőlem. Belém égtél. Örökké őrzött emlék, különleges érzés.
Bár szeretnél még! De már más süt neked… Talán pont almás pitét…

 

Kiemelt kép: http://i.huffpost.com/

Szerző:

Rose
"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/

Szólj hozzánk!