Álmodj még királylány! – kritika a Demóna c. filmről

Álmodj még királylány! – kritika a Demóna c. filmről

Sajnos az az érzésem, hogy egy időre el kell felejtsük a klasszikus tündérmesék méltó Disney feldolgozásait. Sorra érkeznek az újabb és újabb filmek, mégis valahogy a mai felfogásban képtelenek jól megragadni a történetek lényegét. Igaz, a technikai fejlődés most tette lehetővé, hogy gyönyörű vizuális világokat gyártsanak az alkotók, mégis a történetre vajmi kevés figyelmet fordítanak. Úgy érzem, ez a film is CGI és a 3D oltárán lett feláldozva – szép, szép, de semmi több.

movies.disney.com/maleficent

movies.disney.com/maleficent

A már ismert Csipkerózsika történettől eltérően valami mást ígértek a készítők, egy egészen új megvilágításba helyezett sztorit gonosz karakterrel, Demónával a főszerepben. A film egészen fiatalkorától vezet be minket ebbe a kettészabdalt világba, ahol az emberek és a varázslények egymás mellett, de nem mindig békésen, élnek királyságaikban. Ebben a csatározásokkal teli időszakban talál egymásra a fiatal, még jóságos tündér, egy az emberi világba tartozó kedves, de becsvágyó fiúval, Stefánnal, egészen új fordulatot vesz a sorsa. Emiatt a találkozás miatt véglegesen megpecsételődik az események alakulása, amely végül egy földi hatalom által megtörhetetlen átokkal fog kiteljesedni, ami majd a legifjabb királyi sarjat, Auróra hercegnőt fogja sújtani.

Sajnos a Demóna csak nyomokban tartalmazza a szerethető mese elemeit, és épp azért, mert pontosan ezt várnánk tőle, hogy szerethessük, még inkább kiábrándító lesz. A motiválatlan és felszínes karakterek dömpingje lesz az egész film, akiket csak a szánalmas „jó tündérek” fejelnek meg leginkább, akik rettenően idegesítőek, még szerencse, hogy kevéske időt szántak rájuk. Értem én, hogy szerepükkel a bárgyú jókat és az okos rosszakat próbálták kontrasztosan ábrázolni, de az biztos, hogy rájuk nem bíztam volna semmit se, nemhogy egy gyereket. Már az elején rezeg a léc, de a kis hercegnő megszületésétől kezdve a film nagyon komolytalan lesz. A történet súlyozása is rendkívül nevetséges sikerült, akármennyire is a gonosz tündérről szól, mégis a főbb kultikus elemek egyszerűen bagatell módon kezelték, megölve ezzel a lényegi jelentését a mesének. Így kaptunk egy jó ötletet, hiszen a „rosszak” szemszögéből ritkán kísérhetjük figyelemmel a mesei események alakulását, de a kivitelezés rendkívül elnagyolt, és valahogy nem is az a jó, akit mi gondolunk… Most akkor hogy is van ez? Teljes káosz, és nincs megoldás, feloldás.

Egyedüli fénypontot ebben a sötét világban az maga Demóna, azaz Angelina Jolie jelent, aki annak ellenére, hogy mesterien el van maszkírozva és hirtelen zöld kontaktlencsével mászkál fel s alá, még így is sugárzóan gyönyörű és fenséges látványt nyújt. Azt hiszem az ő karaktere menti meg a filmet, majd a cselekmény előrehaladtával valamelyest még inkább közel kerülünk az érzelmei világához a mimikája és a hangjátéka által. Legalább neki érhetően ki van dolgozva a motivációja, mégis ebben a felszínességben, az ő fájdalmát se vagyunk képesek befogadni, igazából csak hömpölygünk az eseményekkel. A többi szereplőről inkább szót sem ejtek, a kidolgozatlanságuk sajnos fájdalmasan hiányzik a történetből. Emiatt az egész epikus, hősi történet távolinak és súlytalannak tűnik, amitől olyan érzés keríti hatalmába a nézőt, hogy amit látott, talán igaz se volt. A másik negatívuma, hogy egyszerűen nem tudtam elszakadni attól  a felismeréstől, hogy már láttam valahol ezeket a kép megoldásokat… Egyből három filmet is tudnék mondani, amiből merítettek az alkotók, ami nem lenne baj, ha jobban illeszkednének a történet világába.

Összességében én magam csalódott vagyok, mert messze többet vártam ettől a filmtől, legfőképp drámaiságában és arra is fel voltam készülve, hogy kultikus alakításokat láthatunk egy ilyen monumentális és sokak által untig ismert történetben. Nagyon kevésszer tudtam csak úgy belefolyni és átadni magam a filmnek, sajnos a fent említett hibák és nevetséges megoldások – még mindig nem értem például miért kellenek angyalszárnyak egy tündérnek? – szinte belém égették, hogy akármennyire is szeretném szeretni, képtelen vagyok. Ez tényleg csak mese habbal, bárcsak a jobb fajtából lehetett volna, és legalább így tudnék utána mosolyogni, mint Angelina.

www.okino.ua

www.okino.ua