Ma Szabó Anita műveit mutatnám be nektek, az Erdélyből származó pszichológushallgató lányét, aki szabadidejében költészettel is foglalkozik. Talán olvashattatok már tőle, ha rákukkantottatok a 2016. júliusában indult Lélekboncoló című blogoldalára, de jelentek meg versei a Nő a tükörben oldalán, valamint a Polikróm Online Folyóirat hasábjain is.
Én is a pszichológia tanulmányaim alatt kezdtem el kacérkodni a publikálás gondolatával, bár csak prózában utazom, ezért kicsit össze kellett szednem a bátorságom, hogy leüljek ezt a cikket megírni. De kezdeti félelmeim rögtön eloszlottak, amint beleolvastam Anita verseibe, mert költői képei és frappáns szókapcsolatai rögtön magukkal ragadtak. De hogy lássátok, miről is írok éppen, nem is húznám az időt, hanem közszemlére tennék egy hosszabb részletet a költőlány egyik ismertebb verséből:
Már megint ugyanazt a rideg hálószobát nyitogatod
amihez még én sem találok kulcsot szobáimban
nem szeretném ha megint az emlékeimbe gázolnál
és villanyt gyújtanál rá, hogy
még mindig endorfin nekem halovány emléked.
Rá kellett döbbenem –
te csak melatonin vagy.
Csak sötétben látsz napvilágot
helyettesíted és álmokkal eteted a valóságot
amíg nincs mit élnem.
Hittem, hogy már régen
elmúlt tavaszok illata vagy
egy vastagabb csík az időintervallumon.
De valahogyan mindig
ezzel az értékeddel szorzom az időt
amelyet csak a múlt csillogtat vissza tükrömben.
Zsúfolt körutak éjszakai magányának vagy kabátja
ahol a ráció beárnyékolja az érzelmeket
majd hangulatot gyúr belőlük.
„Légy azzá aki vagy!” „Én, jaj, vagyok!”
-s a két önámítás taszítja egymást
a sötétség gyalogszegélymentes útjára.
/Léttelen lételem – részlet/
Mint látjátok, Anita nem a rímekben és a szótagok számolgatásában találta meg a saját költészetét, és nem is állapodik meg a felszínes leírásokon. Ő a mélybe tekint és a lényegre érez, szavakba zsúfolja a valóságot.
Végezetül, ha tetszett az előbbi vers, akkor ne hagyjátok ki a következőt sem, mert ez viszont egy olyan friss darab, ami még nem látott máshol napvilágot.
lennék ágy ahogyan kilök magából
lennék reggeli ahogyan a torkodon akad
lennék lift ahogyan két emelet közé
szorít zsákutcába
elkésett villamos
elejtett uzsonna
megbotlott ügyetlenség
otthonfelejtett pénztárca
túlórázott munkanap
zivatar esernyő nélkül
áramszünet
villamospótló
Mindez csak azért, hogy
egy röpke pillanatig
haragodban lángoljak–
törj ki a zűrzavarból
a könnyfakasztó télszagba
találd el végre az éjszakai járatot
találj haza, ott várlak majd
akkorcsupán
egy pohár vized leszek már.
/Csak egy létra/