Álom-álom, kitalálom

Álom-álom, kitalálom

„Gyakran a legnagyobb őrültségnek tűnő álmok a legfontosabbak”

Sigmund Freud

Mostanában sokat gondolkodtam az álmaim lehetséges jelentésén. Mindig is egy titokzatos, külön kis zúgnak hittem őket. Egy állapotnak, amikor testünk, és látszólag az egész lényünk pihen, eközben az agyunkban azonban milliónyi képkocka pereg. Ezek látszólag értelmetlennek, szürreálisnak és abszurdnak tűnhetnek számunkra, de nem feltétlenül azok, csak van egy külön kódrendszerük, amihez ismernünk kell a módszert, amivel megfejthetjük őket.

Gyakran álmodom azt, hogy terhes vagyok. Szép nagy, gömbölyödő pocakom van, és egészen természetesnek találom az állapotomat. Ez az álom az én esetemben a koromból kifolyólag kétségkívül nem a szülés vágyát fejezi ki. Egy kis utánajárás segítségével megtudtam, hogy jelentheti azt, hogy új ötlet, terv körül forognak a gondolataim, ugyanakkor könnyen elképzelhető, hogy feltétlen szeretet és elfogadás iránti vágyódásomat vetítem ki az álmaimon keresztül. Ez elsőre számomra is erőltetett belemagyarázásnak tűnt, de amint jobban belegondoltam, nyilvánvalóvá vált számomra, hogy pontosan ráillik a jelenlegi életemre. Vagyis amikor azt hiszem, hogy a gondolataim megpihennek, épp ellenkezőleg történik minden. Üzenni próbálnak nekem az álmaimon keresztül. Tanácsokat adnak, figyelmeztetnek, rávilágítanak az életemmel kapcsolatos fontos dolgokra. Úgy hiszem, hogy az sem véletlen, hogy az ember alvási napszaka az éjszaka. A sötétség egyfajta önmagunkra utaltságot eredményez, aminek köszönhetően kizárólag magunkra figyelünk. Gyakran a legjobb gondolatok is lefekvés előtt jönnek, hiszen ilyenkor jobban átlátjuk a problémákat, a dolgok valódi lényegét, átgondoljuk a napunkat, hetünket, vagy újragondolunk egy adott szituációt.

Az éjszaka sötétjétől adódik a közlékenység iránti vágyunk is. Fénytelen környezetben könnyebben megnyílunk egy másik embernek, mert nem kell közvetlenül a szemébe néznünk, nem látjuk a reakcióját mondandónkra. Ettől persze titokzatossá is válik a kommunikáció, és van benne egy csipetnyi kihívás is. Megannyi zavaró tényező megszűnik, mi pedig kinyílunk, őszintébbek leszünk. Ha egy rémálomból felriadunk, félünk és zavartak vagyunk. Ez gyakran az egész napunkra hatással van, pedig tudatában vagyunk, hogy nem volt több puszta illúziónál. Arra azonban nem gondolunk, hogy ezekre a rossz álmokra szüksége van a lelkünknek, hiszen stresszoldó, szorongást enyhítő hatásuk van. Azt is mondhatjuk, hogy kiálmodjuk magunkból a kellemetlen dolgokat. Én is észrevettem már néhányszor, hogy egy rossz álomból ébredve furcsa megkönnyebbülést érzek, és nem csak azét, mert tudatosul bennem annak lehetetlensége.

Érdemes tehát odafigyelnünk a tudattalanunk mondanivalójára, mert önmagunkon kívül senki sem tudja jobban mi a legfontosabb számunkra.

álom

Szerző:

Csendből vagyok és átbeszélgetett éjszakákból. Sok-sok szeretetből, és még több bizalomból. Néha azért önbizalomhiány és félelem barátaim is felbukkannak, de törekszem rá, hogy egy általam irányított diktatúrában éljünk. Nem mindig sikerül persze, de hát van nekem élénk fantáziám, fehér papírom, na meg tintával teli tollam. Ezért írok ide is. Magamról, rólunk, nektek, hozzátok. Néha talán sok banális okfejtést, de mindig csak azt, amit a szívem mondani szeretne. A világon keresztül próbálom megérteni önmagamat, de néha elkap egy gyorsan jövő orkán. Azért persze mindig újra megpróbálom, hiszen ez tesz igazán boldoggá.