Izland nem jelentett túl sokat számomra. Annyit tudtam, hogy egy ország fent északon, egy szigeten. És egyébként gyönyörű hely, több nagyszabású filmet is itt forgattak, mint például a Gyűrűk Ura. Mesebeli vidék, tipikusan körbevéve egy bizonyos misztikus köddel, amely mindig is vonzott valamennyire – mondjuk, az is nagy kérdés, hogy engem mi nem vonz.
Szóval, hogy rátérjünk a lényegre, mai cikkem egy könyvajánló. Egy olyan könyvről, ami nagyon érdekes, és pontosan beleillik a fentebb tagolt dolgokba: misztikus, gyönyörű, emellett igényes és szórakoztató is.
Ez Sjón: A cethal gyomrában című műve.
Talán egy enyhe őszi este találkoztam először ezzel a címmel. Nem is maga a könyv címe, hanem az író neve keltette fel a figyelmem. Sjón. Nem hétköznapi, és persze egyből leszűrtem azt is, hogy valami egzotikus országban élhet a pali/nő. A másik ok, amiért megakadt ezen a szemem, az az, hogy a borítón vagy 72-es betűmérettel van odabiggyesztve a szerző neve.
Az író neve valójában Sigurjón Birgir Sigurđsson, a Sjón csak a keresztnevének a rövidítése. Egyébként „látó” a jelentése. Ötletes.
grapevine.is
A könyv külcsíne már-már tökéletes, letisztult, a könyv hangulatát visszaadja, bár a színvilága nem túl bizalomgerjesztő elsőre (bár nekem nincs vele bajom, ez csupán szőrszálhasogatás).
A történet nem olyan nagy durranás, szerintem. A 17. században járunk, jóval a tudományok kora előtt, itt ismerhetjük meg Jonas Pálmassont (egy hús-vér, létező emberről lett mintázva, akivel megtörténtek ezek az esetek), aki egy igazi polihisztor. Költő, tudós, szobrász, mindezt autodidakta módon művelve. Az ő története az, hogy a tudása miatt egy elhagyatott szigetre száműzik a családjával együtt, így egy elzárt környezetben kell boldogulniuk.
Itt, teljesen hirtelenjében kapcsolódunk be a visszaemlékezésekkel tarkított elmélkedésekbe. Egy összefolyó massza a szöveg. De ez a massza gyémántból van. Szó szerint. Amilyen tömény annyira szép… ha valamire rá lehet biggyeszteni a „szépirodalmi igényességű” plecsnit, akkor ez az első helyeken toporogna.
Nekem legtöbbször olyan érzésem volt, mintha egy álomban lépkednék. Ez az álom nem volt feltétlenül rémálom, de mintha egy ködös, ismeretlen vidéken csatangoltam volna, mindenféle misztikus lénnyel és történéssel körbevéve. Ha filmet készítenének belőle, az egyrészt nagyon nehéz lenne, mert a történet nem igazán koherens, viszont a képi világ nagyon ott lenne a szeren.
könyves.blog.hu
A könyv a tudás és a művészet győzelmét hirdeti a tudatlanság felett, amelyeket bármikor elnyomhatunk, a sarokba dobhatunk és megszégyeníthetünk, de az eszmei diadalt sohasem vehetjük el tőlük.
A könyv elolvasása előtt nem mondott sokat nekem Izland, de semmi kifogásom nem volt ellene, hogy berántott magába ez a misztikus föld, és ez a – maga nemében – misztikus korszak. Többet nem árulnék el róla, csak azt, hogy bőven megéri elolvasni, főleg azoknak, akik értékelik a szépirodalmat és más kultúrákat.
Ja, még egy utolsó. A cím a világ legeslegnagyobb spoilere. Sigurjón, tényleg nem találtál jobbat?
1635-öt írunk: a Nap még a Föld körül kering, a hínár időnként madarakat szül, az unikornisszarv keresett luxuscikk, egy jól összerakott versnek pedig ördögűző hatása lehet. Ebben a különös világban csetlik-botlik Tudós Jónas Pálmason, az autodidakta természettudós, költő és képfaragó a világtól távoli Izlandon, ahol rosszakarói perbe fogják vajákosság és fekete mágia vádjával, és egy lakatlan szigetre száműzik. Ezen a szigeten idézi fel az öreg Jónas fordulatos életét és hányattatásait, egy balul elsült kísértetvadászattól kezdve az erőszakos reformáció rémtettein és a baszk bálnavadászok legyilkolásán át a látogatásáig a kor egyik szellemi központjában, a koppenhágai egyetemen, egészen addig, amíg élete végén el nem jön érte a hatalmas cethal, hogy mint a bibliai névrokonát, őt is elnyelje és elvigye más, boldogabb partok felé. A kortárs izlandi irodalom legnagyobb mesélője, Sjón ezúttal is káprázatos látomásokban és elképesztő történetekben vegyíti a valóság és a képzelet, a tudomány és a népi hiedelmek elemeit. Tudós Jónas élettörténete egyszerre érzéki látlelet a XVII. századi Izland veszélyes és kegyetlen világáról, és egyben költői himnusz az olthatatlan emberi tudásvágyhoz.
- a könyv szinopszisa
