Álomtánc

Álomtánc

Azt hittem láttam az álmomban.

A körvonal ugyanaz, mint amikor utoljára láttam,

A reggeli fény világítja meg.

Utat törnek a redőny rései között,

Egyenesen a szemembe. Megvakulok.

 

Táncoltunk. Olyan gyakorlott mozdulatokkal,

Összeszokottsággal, mintha mindig is összefonódtunk volna.

 

Olyan ez, mint a valóság,

De a tudatalatti közbeszól, hogy legyen vége.

Már akkor tudtam, hogy ez nem az.

Arcod túl közel került az enyémhez,

Hogy észrevegyem a részletek hiányát.

 

Ekkor sikítottam fel belülről.

 

Összefonódtunk; együtt is hullunk szét.

A körvonal csupán egy vakfolt,

Ami az álom és a valóság horizontján ragadt.

Az egyetlen hús-vér test csak én vagyok.

 

A vakság és az éleslátás között pár másodperc telt el.

A tánctól sajgó lábbal, tétova lépésekkel indítom a napot.

Tűéles minden, ami ehhez a magányhoz kapcsolódik.

 

Kezdődhet a mindennapok egyhangú tánca.

 

 

(kiemelt kép: Pinterest)

Szerző:

Nagy Máté
"Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára." - Edgar Allan Poe

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás