Nem tudjuk mi ez az egész. Még csak sejtelmünk sincs róla. Cukor nélkül isszuk a kávét, mert érezni akarjuk az ízeket. Ma egy lábbal szökkentem le a lépcsőn, és hangosan számoltam a fokokat. Mindig ezt csinálom, ha boldog vagyok. Máskor pedig az embereket bámulom, ahogy csendben szeretnek. Csukd le a szemed kérlek! Aztán a hideg kézfejem lassan hozzá ér a szépen lebarnult bőrödhöz és te elmosolyodsz, mert pontosan tudod miért csinálom. A túlélésünk múlik rajta. Már akkor tudtad, amikor megkértelek rá. Vízhangzottak a fejedben a szavak. Mindig ez a keserű ízű emlékkép. Nem tudlak kiköpni. A nyelvemre tapadtál és az ízek minden fajtáját érezteted velem. Fájsz és oldódsz. Máskor pedig csípsz. Mint a szemeimet a nap, úgy vakítasz fényeddel. Hagysz párologni. Hagyod, hogy repüljek, és ha véletlenül kiesek a fészekből elkapsz. Pont úgy, mint az élet. Talán te vagy a sorsom, de lehet, hogy tévedek.
Én folyton tévedek az emberekkel kapcsolatban. Már belém van karcolva, mint egy tetoválás. A víz nem tisztítja meg, sem az évek. Szöszöket számolgatok a pulcsidon és magamat ringatom. És megint ez a fojtó félelem. Nem tudunk egymás nélkül élni. Szalad utánam, mindig utolér. A lábaimat ragadja meg, aztán elszívja a levegőt. Legvégül a szívemre céloz. Csak még egy nap kislány. Még egy utolsó erőltetett menet. Bukj elő a vízből és szárítsd fel a földet. Érezze, hogy legyőzhetetlen vagy. Tudja meg, hogy ezúttal nem hagyod magad. Úgy fogod szeretni a világot, hogy az ne vessen ki magából. Szilárd talajon fogsz állni, és tudni fogod mibe kapaszkodj. Az összes megoldást kitalálod majd, mert képes vagy rá! Egy pillanatra állj csak meg! Pillants vissza a ködből előbújó múltra. Ugye milyen messze van már? Lehagytad. Te. Egyedül.
Dúdolsz nekem egy altatódalt? Valami halk kacskaringós dallamocskát, ami körém tekeredik, ha fázom. Ringattam eleget magamat, most rajtad a sor. Hogy nem tudsz énekelni? Nem a hangod számít, csak a szíved. A leheleted fon körénk hálót. Egy burkot, melyben édesen alszunk és csak akkor ébredünk fel, ha már nagyon muszáj. Valahogy így kezdődik a mi.