Aludj csak, én álmodom

Aludj csak, én álmodom

Miről beszélgessünk ma? Legyen a szerelem.

Akkor készíts ide, egy zacskó papír zsebkendőt. Egy üveg vörös bort. Két, inkább három tábla csokit. És egy hatalmas takarót.

Egy kapcsolatban…

Na, jól van. Az emberek utálják az olyan okos tojásokat, akik beszélnek, beszélnek egy témáról. Megmondják a „tutit”, de igazából halványlila gőzük sincs arról, mivel dobálóznak és főként milyen tanácsokat próbálnak adni bajba jutott társaiknak. Amik hirtelen jónak tűnnek, de aztán kiderül, hogy csak egy kotnyeles hozzá nem értő csirke csipogta össze őket, mert „ez ma a trendi”. Holott az Élettel és az Univerzum szabályaival nem szabad játszadozni.

Úgyhogy mielőtt félreértések lennének, én arról nyilatkozom, amit átéltem és megtapasztaltam. Tanácsaimat csak saját felelősségre fogadják meg a kedves olvasók. A süti mennyiséget pedig saját megfontoltság szerint adagolják a szervezetbe.

Azt mondják, hogy egy kapcsolatban, az egyik fél mindig egy picit jobban szeret, mint a másik. Mert az egyikük egy hangya farknyit mindig szenved a másik mellett. Hogy ez miért van így? Az Univerzum cseles és furfangos játékos. Megjegyzi mit tettél a múltban és mit titkoltál el magad elől. Amikor pedig oda érsz, megkapod tőle a legnagyobb ajándékot, amire valaha is vágytál. A teljes boldogságot, a szerelem képében. A mézes madzag bepuszilása után, mikor a társad már hónapok óta fogja a kezed, kiderül, hogy a „Nagyságos” ezt az ajándékot megfűszerezte neked valamivel. Benne hagyta neked a múltad összes porcikáját, hogy emlékezz arra, mit tettél és, ha évekkel ezelőtt ez nem fájt, most végre átélheted azt, amit akkor elmulasztottál.

Két esélyes a dolog. Ugyanis, ha igaz szerelemről van szó, a társad mindvégig melletted lesz és a múlt árnyai szépen lassan eltűnnek majd. Felemésztődik az időben. Viszont az apró betűs részben mindig oda van írva: Ehhez a dologhoz két ember kell. Mindkettőnek akarnia kell ezt a változást, különben az ügy, és a lelked, hallottak.

Ugye, hogy már nem is olyan szellemes dolog lepaktálni a jó öreg Világmindenséggel. Most ülhetsz otthon és reménykedhetsz benne, hogy a szerelmed igaz, és nem csak te veszed észre a bajt, hanem ő is.

Szóval a tanulság az, hogy bárhogyan is kezdődjön, folytatódjon és végződjön egy történet. A pozitív dolgokhoz két ember szükségeltetik. Ez minden láthatatlanul kötött szerződésben benne van. Véleményem szerint egyelőre elég, ha ennyit megjegyzünk a dologból. A többi már részlet és akarat kérdése. A lényeg, hogy ne dugd bögrébe a fejed, mint egy ijedt süni. Állj ki magadért és azért az érzésért, ami beindítja a szíved motorját minden reggel.

asp_970px_suni5

foto: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/a-vilag-legaranyosabb-sunije

Hogy miért van szükség a papírzsebkendőre? Fel kell itatni, a remegő kezedből kilöttyent bort. A csokira azért, mert mosolygós hormonokat termel. A borra azért, mert nincs azaz alkohol mennyiség, ami kiölje belőled a szerelmet, amit jelenleg érzel. Viszont enyhíti a tudatodban a létezés fogalmát. A takaró meg azért, mert fázik a lábam.

 

Szerző:

„A legvarázslatosabb táncok olykor pirkadatkor történnek, egy álmatlan éjszaka után.”