“Amikor az ég összeért a vízzel ” – interjú Tisztakékkel

“Amikor az ég összeért a vízzel ” – interjú Tisztakékkel

Nemrégiben bemutattam Tiszakék blogját, ami egy igazán üdítő színfoltja az interneten fellelhető blogok garmadájának. Azt hiszem most már ideje benéznünk a színfalak mögé! Igaz csak részben, mivel bloggerinánk még nem akarja felfedni kilétét, úgy érzi ennek még nem jött el az ideje, hogy saját nevén jelenjek meg írásai, de ami késik nem múlik! Addig is itt van az interjú, amiben válaszol a bloggal és személyes indíttatásával kapcsolatos kérdéseinkre.

Mikor jött el az életedben az a pillanat, amikor úgy érezted, hogy neked márpedig írnod kell? Volt valami különösebb kiváltó ok?

Az írás szeretete kiskorom óta az életem fontos része. A körülöttem lévő világ és édesanyám meséi először képekben, aztán ahogy megismertem a betűvetést, hosszabb-rövidebb szövegek formájában jelentek meg a papíron. Emlékszem az örömre, amikor a királylányos, herceges és sárkányos történeteimet megmutattam a családomnak. Később jött a naplóírás, ami sokszor segített a kamaszkori kuszaságban rendet tenni. Az önkifejezés egyik legfontosabb formája lett számomra az írás. A részem, ami változó formában, de végigkísér az utamon.

Mióta blogolsz? És miért döntöttél úgy, hogy nem akarsz többé a ’fióknak írni’?

A blogolást 2013 nyarán kezdtem. Úgy éreztem, kell egy zug, ahol önmagam lehetek, ahol -azáltal, hogy lehetőségem van olvasókra szert tenni és a visszajelzéseik alapján- fejlődhetek és egyúttal egyfajta rendszerességre is próbáltam rászoktatni magam. A “fiókban” hevertek ekkor már bőségesen jegyzetek, rövid feljegyzések, amiket szerettem volna keretbe foglalva megőrizni. Ez a keret lett a Tisztakék blog.

Tisztakék a blogod címe. Miért épp ezt a nevet kapta?

Volt egy nap még 2011 nyarán, amire jól emlékszem. Egyedül voltam, sétáltam a vízparton, a jelenemen és a jövőmön gondolkodtam. (A felnőtté válás és a kapunyitási-pánik közepette bukdácsoltam éppen.) Ezen a napon gyűjtöttem erőt az újrakezdéshez, egy újabb ajtó kinyitásához, ugyanakkor ahogy körbenéztem, lenyűgözött a pillanat, amikor az ég összeért a vízzel és a kék minden árnyalata felvonult a szemem előtt. Ebben a pillanatban megéreztem valamit, ami a békéhez és a belső csendhez hasonlítható leginkább. Amikor később leültem a gépem elé és nevet kerestem a blognak, ez a pillanat jutott eszembe, így született meg a Tisztakék név.

“Ebben a magunkba és egymásba feledkezett pillanatban felfedeztem valamit: a szerelmet. Megcsillant bennem az az érzés, amit már kiskorom óta elképzeltem és tudtam, hogy ha majd egyszer szembejön, pontosan ilyen lesz. A teljes nyugalom. Amikor leteszel minden terhet, amit a külvilág rakott rád. Mintha alámerülnél egy tejfehér és áthatolhatatlanul sűrű tóban, melyben nincs szükség az érzékszerveidre ahhoz, hogy érezd az életet. Nem kell titkolóznod, nem kell elkendőznöd, magyarázkodnod, feleslegesen csendeket kitöltened, vagy feszengened. Úgy érzed, megérkeztél és tisztává válik minden.”

Gondolatok, érzések, békekeresés, inspiráció – ez áll a blogod fejlécén. Ez mit takar pontosan?

A blog elsősorban azzal a céllal született meg, hogy a saját gondolataimat, érzéseimet kiírjam magamból. Békét keres(t)em és úgy gondoltam, ha rendszerbe foglalom ezeket a gondolat-, és érzésfoszlányokat, akkor talán közelebb kerülök a célomhoz és önmagam megismeréséhez. És amiért blog formájában teszem mindezt és nem a fióknak írok, az elsősorban a saját magam megmutatatása. De tapasztalatom szerint ezekről az érzésekről nagyon nehezen beszélnek egymással az emberek, annak ellenére, hogy a pillanatban, amikor leírok egy-egy bejegyzést, talán több ezren tesznek ugyanígy és több millióan éreznek hasonlóan. Ezért arra gondoltam, hogy a leírtak lehetnek mankók azoknak, akik egyedül érzik magukat, vagy ha úgy tetszik, inspiráció azok számára, akik szeretnek érzésekről olvasni.

A blogodon és a facebook oldaladon is a kék szín dominál. Mit jelent számodra ez a szín? Miért szereted ennyire?

A kék szín azon a bizonyos napon vált fontossá a számomra, a blog lassan két éves története alatt pedig megmaradt a megjelenés részeként. A kék szín számomra nyugalmat áraszt és egyfajta letisztultságot jelent, ami segít a gondolataim rendezésében és az írásban is.

Mit jelent számodra az írás?

Ha írok, különlegesnek érzem magam. Ilyenkor elmosódnak a határok jó és rossz között, ehelyett gondolatok, érzések, kérdések és néha már válaszok is vannak. Amikor látom, hogy a szavaim azzá a szöveggé állnak össze, amivé szeretném, örömöt és büszkeséget érzek. Leírhatok bármit amellett, hogy az írás felelősség és lehetek önmagam. Megmutathatom azt, amit máshogy nem tudok és egyúttal játszom is, mint egy gyerek a játszótéren. Önreflexió, önkifejezés. Ha írok, nem akarok másnak, vagy többnek látszani annál a lánynál, aki vagyok. Ha írok, érzem, hogy lelkem van.

Hogy zajlik nálad az írás folyamata? Milyen hangulatban szoktál alkotni?

Minden inspirál; például egy séta a vízparton, ahol körbevesz a kékség. Egy beszélgetés, egy mozdulat vagy egy tekintet is késztetett már írásra. Szeretek felkapni egy elejtett mondatot is, és abban megtalálni az egyébként rejtett valóságot. A szerelem pedig amellett, hogy kész gyötrelem, a legnagyob múzsa… Mindig van nálam toll és papír arra az esetre, ha eszembe jut egy gondolat, amiről később írni szeretnék. Nagyon bosszantó tud lenni, amikor elfelejtődik és elveszik egy bejegyzés ötlete. Aztán, amikor van időm magamra és az írásra, előveszem ezeket a papírra karcolt foszlányokat és kibontom egy-egy írás formájában.

Van esetleg egy kedvenc helyed, ami megnyugtat és ahol jobban megy az írás?

Nincs kifejezetten egy adott hely, ahol a legjobban megy az írás. A lényeg az ihlet és hogy meglegyen a nyugodt légkör, ahol és amikor senki nem zavar. Ez lehet a lakás falai között, egy hosszabb utazás alatt, vagy egy parkban üldögélve. A lényeg a hangulat.

“És ami a legfurcsább az egészben, hogy olthatatlan vágyat érez arra, hogy valaki végre meglássa ezt az idebenn lévőt. Tudjátok, valaki olyan, aki nem annak ellenére is szeret, hanem pontosan azért, aki vagy. Aki képes megszólítani. Aki képes szóra bírni és érinteni. Sőt, akinek erőfeszítésébe sem kerül a szóra bírása, mert ő akar majd a felszínre törni és mire ezt végiggondolja, már odakinn is van. Lelkét életre hívó párja. Talán ez hiányzik neki…”

Amikor elkészülsz egy írással/bejegyzéssel, akkor mi jut először eszedbe?

Ha sikerül kiírnom magamból azt, amit érzek és úgy, ahogy érzem, akkor olyan örömöt érzek, amit más tevékenység nem ad meg. Büszkeséggel tölt el, ha sikerül átadnom azt, amit szeretnék. Sokszor, ha kiteszem az írásom végére az utolsó pontot, megkönnyebbülök, megnyugszom és a feltett kérdésekre megtalálom a választ.

Kik azok, akik inspirálólag hatnak rád? Van esetleg kedvenc íród, példaképed?

Mindenki inspirál, akivel csak találkozom: család, barátok, szűkebb és a tágabb ismerettségi körök, vagy az utca embere. Példaképem nincs, de kedvenc írom, Gabriel Garcia Marquez művei mindig írásra ösztönöznek. Az a természetesség, egyszerűség és meséinek igazisága, ami minden regényének vagy novellájának az elolvasása után kering bennem, arra sarkall, hogy írjak, írjak és írjak.

Hogy jellemeznéd magad öt szóban?

Álmodozó, érzékeny, romantikus. Kishitű, de kitartó.

Mik a legfontosabb dolgok, értékek az életedben? Mi tesz boldoggá?

Az első és legfontosabb a szeretet, enélkül nem létezem. Régimódinak hathat, de az emberi kapcsolataimban az őszinteség és a kölcsönös bizalom a legfontosabb érték, illetve az, hogy tudjam, bármikor számíthatok a másikra. Boldoggá emellett a szabadságom megélése tesz. Sokáig a másoknak való megfelelés hajtott, a tetteimet, az életemet ez hatotta át és nem voltam boldog. Ezért az hogy rájöttem,szabadon dönthetek a saját életem felől és mertem tenni is ezért, felszabadít és boldoggá tesz. Sokat hangoztatott és divatos mondat, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha a saját álmaidat követed, mégis úgy gondolom, hogy csak akkor szeretem önmagam, ha hallgatok a “kicsi én”-re, aki mindig tudja, hogy mi a jó nekem.

Rólad is elmondható, hogy “túlérzékeny” vagy?

Ha a túlérzékenység azt jelenti, hogy leírom a naplementét, az esőcseppek ablakhoz koppanását, vagy a másik ember tekintete mögötti elképzelt történetet, akkor túlérzékeny vagyok. De az is igaz, hogy szeretem megfigyelni a körülöttem lévő világot, az embereket, akik akarva-akaratlanul sugározzák az információt. Rengeteg dolgot meg lehet tudni róluk anélkül, hogy megszólalnának. Ha pedig tudom, hogy mit éreznek és gondolnak a körülöttem lévők, akkor könnyedén tudok alkalmazkodni hozzájuk. Ugyanakkor ebből egyenesen következik a (túl)érzékenység hátránya is, mert hajlamos vagyok saját magam háttérbe szorítására másokkal szemben.

Mik a terveid a jövőre nézve? Van esetleg valami nagy álmod/vágyad, amit mindenképp meg szeretnél valósítani?

Az írással kapcsolatos terveim között szerepel a Tisztakék blog folytatása, folyamatos fejlesztése. Szeretném kategóriákba szedni és ezáltal átláthatóbbá tenni a bejegyzéseket, a blog facebook oldalát pedig jobban kihasználni és ezáltal minél inkább interaktívabbá tenni a blogolást és az olvasókkal való kapcsolatot. Az álmom pedig, hogy egyszer könyv formájában is viszontláthassam az írásaimat. Szeretnék novellákat, regényeket írni, melyekhez már lapulnak a fiókban ötletek.

Az interjú levezénylésért köszönet Klaunak!  

Kép forrása: Tinephoto.com

1 comment

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás