Amikor egy építészmérnök tollat ragad, hogy írjon – Beszámoló Radnóthy Szabolcs A hullámlovas című könyvének bemutatójáról

Amikor egy építészmérnök tollat ragad, hogy írjon – Beszámoló Radnóthy Szabolcs A hullámlovas című könyvének bemutatójáról

Radnóthy Szabolcs könyvbemutatójára gondos előkészületekkel indultam útnak. Már az azt megelőző napokban igyekeztem átszellemülni, minden információt magamba szívni, amit tudni lehet róla, hiszen ez az első könyve. Hivatalos oldalán egy kis bepillantást engedett a műbe, apró részletekként tárult elém a tenger, és valaki, aki valahogy, valamiért annak kitéve vergődik a szörfdeszkáján. Gondoltam megnézem magamnak ki ő, hogy került éppen oda és miért hánykolódik a hatalmas tengeren.

Magának a bemutatónak a Brody Studios adott otthont, amiről úgy gondolom jobb helyszín nem is kell, hiszen a hely megteremtőinek épp az volt a céljuk vele, hogy teret adjanak a művészeknek az alkotásra, egy-egy klubesemény keretein belüli beszélgetésre, eszmecserére. A légkör nagyszerű, szemet gyönyörködtetőek belső terei, ódon hangulata, részletgazdagsága.

10323129_1743089789254561_1994153616_n

Egész úton az volt az érzésem, hogy ebben az estében lesz valami nagyon jó. Amikor elindulsz és tudod, érdemes az út és a hideg és minden, mert élmény vár rád.

Megérkezvén a kezembe nyomtak egy díszpéldányt, ami óriási meglepetés és egyben megtiszteltetés volt számomra. Belekapaszkodtam és pár lépcsőfok megtétele után belecsöppentem a társaságba. Helyet kértem egy asztalnál és lassan azon kaptam magam, hogy az író kedves barátai között sikerült landolnom. Nem bántam. Mindenkit meglepett a nálam látott könyvpéldány, sorra kölcsönözték ki egy-egy bepillantás erejéig. Jó érzés volt az első sorból nézni, hogyan reagálnak rá mindazok, akik végigjárták megszületésének útját, akik véleménye, kritikája és bátorítása fontos támpont volt az író számára.
A könyvborító igazán egyedi, a cím kísérteties lenyomatot képez a tengeren, amelynek egy szinte égig érő hulláma felé határozott egyenességgel tart az a bizonyos szörfdeszka, magán viselve egy jelet. Megalkotója pedig nem más, mit az író testvére, Radnóthy Anna. Ez az információ melengette a szívem, hiszen jól példázza azt, hogyan kell támogatni a másikat álmai megvalósításában.

a-hullamlovas-eleje

kép: undergroundbolt.hu 

Forgatva a könyvet, belelapozva azt éreztem, hogy borzasztóan kíváncsi vagyok erre a történetre.

Fülszövege Weöres Sándor egy idézete, ami az író szerint egy mondatban foglalja magában a könyv történetét.

“A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést, és nem az, aki látja a tengert.” 

Egy új könyv kézbevételekor rendszerint az az első dolgom, hogy megnézem, van-e benne ajánló és ha van, milyen. Az övében ez állt:

“Ajánlom a könyvet azoknak, akiknek egy lépés kell az ugráshoz.”

Minden információmorzsával egyre izgalmasabbnak éreztem ezt az egészet. Az ajánlója pedig ütött, hiszen azt hiszem az emberek nagy része hajlamos a megtorpanásra, aztán ebben leledzeni, akár életük végéig is. Ki ne olvasná el ezek után a könyvet?!
Visszacsöppenve a társaság könnyed beszélgetésébe és az asztalon kínálkozó isteni pogácsákat majszolva elérkezett a pillanat. A bemutató. Visszafojtott izgalommal mondott köszönetet Radnóthy Szabolcs mindenkinek, aki átevezett vele a hullámokon, majd elkezdődött a vetítéssel egybe kötött felolvasás. Perjés János színész adott hangot a soroknak, a falon pedig az addigi szimbólum képét képkockák váltották fel. Egy forgalmas, nyüzsgő város mégis monotonnak ható képei. Ebben a városban él a hős, ahol minden megvan látszólag, de valami hiányzik, ami elemi szükséglete. Fény. Szín. Fák…

“Rendszerint egy árnyékos, barátságtalan albérletbe tértem haza, amelyet egy édesanyám által hozott növénnyel osztottam meg. A növény nem szerette túlzottan a helyét, mert az ablakomat csak két órán át tisztelte meg a Nap. Hétről hétre nyomon követhető volt, hogy veszíti el az életkedvét. Dús lombozata gyérebbé vált, pozsgás levelei aszalódtak, smaragdzöldből sárgára színeződött. Az árnyék elszívta belőle az erőt.”

“-Igen. El kell költöznöm innen – gondoltam. – Albérletet kell váltanom.

   Több fényre, több színre vágytam.”

Izgalmas hanghatásokkal festették alá a megfogni kívánt hangulatot, érzékeim a bőség zavarával küszködtek, szerettem volna mindent magamba szívni.
Aztán jött a tenger…

” Szemem csukva, nem merem kinyitni. Érzem, hogy máshol vagyok. Valami keményen fekszem, kezem és lábam teljesen átázott, a hátamat süti valami meleg. Az illat… sós. Nyugtató, halk morajlás hallatszik, de elnyomja a kétségbeesés, ami már a szemhéjamon kopogtat.”

“Még egyszer, utoljára körbenéztem, hátha látok egy hajót vagy valamit, aztán visszafeküdtem a deszkára, arccal az égnek, és elengedtem az életemet, hadd sodorja az áramlat oda, ahová neki tetszik. Becsuktam a szemem, karomat a vízbe engedtem, és megadtam magam.

Jobb ötletem nem volt. Vártam.”

Hullámokat varázsolt a kivetítő a falra (itt meg kell jegyeznem, ott volt egy ajtó is, amihez kedves gondolatként hozzáfűzte a balomon ülő barát, hogy ennek is lehet szimbolikus jelentése), a monoton zajt felváltotta a tenger morajlása, kezdetben kellemesen, ami arra késztetett, hogy csukjam be a szemem egy percre, hagyva, hogy lelki szemeim előtt jelenjen meg, aztán dühösen, szinte félelmet keltve. Mint tudjuk, ezer arca és hangulata lehet még eme természeti csodának, mindenesetre az ő általa megírt és megálmodott arcait sikerrel illusztrálták.

Az audiovizuális zeneszerkesztésért Horváth Péter felelt, aki – az író elmondása szerint – olyannyira szerette volna hitelesen átadni mindezt, hogy egy kádat színültig töltött vízzel, majd alá merülve hallgatta a víz minden apró rezdülését. Ezen jót mulattunk. Hiába, a jó munka érdekében mindenféle kreatív kísérlet elfogadott, mi több, kötelező!

IMG_20151215_231235 (1)

Mikor a felolvasás véget ért, nem kristályosodott ki számomra jobban a történet annál, mint amit már korábban is tudni véltem (vad kutatómunkámnak köszönhetően), mégis, az az érzés fogott el, hogy most felállok, hazamegyek és azonnal az olvasásába kezdek. Van valami sejtelem, ami körüllengi, mintha egy kulcslyukon át szemlélnél valamit. Látod, de nem egészében. Néhány titok, talán a legfontosabb rejtve marad. Ki kell tárnod az ajtót, hogy felderítsd.

Engem meggyőzött és kellőképpen kíváncsivá tett ahhoz, hogy tudni akarjam mik ezek a jelek és miért éppen a végtelen tengerre sodorták a főhőst? Mi történik ott vele és partot ér-e valaha?
Bevallom, a dedikálás és néhány mondatváltás után így is tettem. Vitettem magam a város forgatagával, azzal a mosollyal az arcomon, amit egy titok hordozója visel magán, amit nemrég adtak át neki és amiről a körülötte lévőknek fogalmuk sincs. A villamoson újra kinyitottam a könyvet, elolvasni a hozzám intézett pár sort, s csak akkor vettem észre, hogy a szignó felett egy másik is helyet kapott. A tengeré…

10660939_1743094895920717_732341378_n

 

Köszönöm az élményt és a meghívást a Lendület csapat minden tagja nevében. Még egyszer boldog születésnapot kívánunk!

*Kriszta

Szerző:

Szőke Kriszta
Álmodozó vagyok, aki képtelen megmaradni a realitás talaján, mert a lelke magasabbra vágyik. Kereső. Utazó a világban és önmagában, nyitottan az egész mindenségre. Csak egy kis lélek, aki valahonnan ide pottyant, s ha már így esett, gondolta körül néz.

2 comments

  • Szivbol gratulalunk Szabi, es tovabbi sikereket kivanunk!
    Ezen kis izelito elolvasasa arra osztonoz, hogy minel elobb elolvashassam a konyvet amit irtal.
    Szeretettel a hullamok masik oldalarol Rozsika.

    Reply
    • Szőke Kriszta

      Kedves Rózsika!
      Nagyon örülök, hogy kedvet kapott Szabolcs könyvének elolvasásához, hiszen a cél is ez volt. Én nagyon élveztem minden sorát. Ha esetleg időközben elolvasta volna már a könyvet, akkor szeretettel várunk véleményt is.
      További szép napot! 🙂

      Reply

Szólj hozzánk!