Amikor megtanulod szeretni az életed – Ajánló Albert Timi Óceán, palackposta, mézeskalács című kötetéről

Amikor megtanulod szeretni az életed – Ajánló Albert Timi Óceán, palackposta, mézeskalács című kötetéről

Mint azt a nemrég készített interjúban már olvashattátok, a közelmúltban jelent meg a Lendület Magazin szívének és lelkének, Albert Timinek a legújabb könyve, amely az Óceán, palackposta, mézeskalács címet kapta. Timi szavai által már megismerhettük az alkotási folyamatot, a benne végbe menő változásokat, illetve a kötethez fűződő viszonyát – én azonban most az olvasó szemén át szeretném megismertetni veletek ezt a könyvet.

Timi kötetei mondhatni végigkísérik az életutamat: mindig a legjobb pillanatokban találtunk egymásra, és a szavai mélyebbnél mélyebb árnyalatokat marnak belém. Értek már sűrű fájdalmak és felismerések miattuk, de talán épp azért ragaszkodom hozzájuk ennyire, mert társaimmá fogadtam őket a válságos pillanatokban. Írásait mindig a saját életének mozzanatai köré szőtte, a titokzatos homályba csomagolt mondatokat mégis a magaménak éreztem – az enyém volt a sóhaj, a szomorúság és az elkapott boldogság-illat is sokáig derengett még a szoba sarkában. Az Óceán, palackposta, mézeskalács azonban egy gyökeresen más koncepcióra épül: összefüggő regényfolyam, amelyet a történet különféle helyszínei szabdalnak fejezetekre. Bevallom, először furcsán hatott a megszokott, érzelemtől túltöltött szösszenetek után, ám ez a könyv sem nélkülözi az élet mikéntjét kapargató, mély gondolatokat – csupán egy fokkal könnyebben fogyasztható ebben a tálalásban.

13724619_631252083705910_22630010_n
Timi könyve tulajdonképpen egy utazás krónikája: egy lány maga mögött hagyja a gyökereit, a hazáját, és a benne tomboló őrült zűrzavar elől menekül egészen Ausztráliáig. Úgy érzi, nem találja a megfelelő válaszokat, de ha a szívembe nézek, azt gondolom, az elől fut, ami elől olyan sokan próbálunk minduntalan kitérni az életünkben: hogy feltegyük a megfelelő kérdéseket. Hiszen a választ már mi magunk is tudjuk odabenn, abban az igazságoktól hemzsegő titkos kis rekeszben. Új emberekkel és új helyzetekkel találkozik, akik kitörölhetetlen nyomot hagynak maguk után, de a múltja, a félresöpört befejezetlen mondatok utolérik a világ másik felén is.
Úgy gondolom, vannak dolgok, amelyek elől nem lehet elmenekülni. Hiszek abban, hogy bizonyos emberekkel okkal keresztezik egymást az utunk, hogy a fonalakat nem a delíriumos Véletlen csomózza kuszára, és amikor majd tisztes távolból visszanézek, már érteni fogom. Tudni, hogy amikor magamra hagyott, kirántva a lábam alól a talajt, meg kellett tanulnom szárnyalni. Elfogadni, hogy csak ez a fájdalom bírt rá, hogy végre szembe nézzek a démonokkal. Néha egyszerűen nem marad más választásunk, mint bátornak lenni.

A történet nagy része önéletrajzi ihletésű, hiszen Timi valóban eltöltött egy évet Ausztráliában, ahol persze nem csak egy egészen más kultúrát és életformát, valamint rengeteg különféle embert ismert meg, hanem saját személyiségének egy új oldalát is felfedezte.

IMG_1177-1024x1024
Be kell vallanom, a legelső pillanatban szerelembe estem a címmel, hiszen számomra valami fantasztikusan megnyugtató, meleg, otthonos hatást idéznek meg a szavak. Ha behunyom a szemem, szinte hallom az ütemes hullámverést, a szájpadlásomon a fűszeres karácsonyi illat keveredik a szabadság sós végtelenség-ízével. Egyszerre tölt el izgatott várakozással, és áramlik béke az ereimben.

Ez a könyv számomra nem a szerelemről szól, legalábbis nem egy bizonyos személy iránt – sokkal inkább arról, hogyan szeresd önmagad azokkal a zsákutcákkal, rossz döntésekkel és hibákkal együtt, amelyek következményének te magad vagy az elszenvedője. Amikor a biztonságos falak összeomlani látszanak, te pedig csak állsz, kezedben azzal az utolsó, rossz helyről kihúzott téglával…
Azt mondja, hallgassunk arra a titkos belső hangra, figyeljük a belső iránytűt, mert valójában mindig a jó irányba mutat.  Hogy legyünk őszinték – főképp saját magunkkal. Hogy mindent meg kell élnünk, és nem csak fél szívvel. Mindent.

További információk:

[highlight color=”orange”]moly.hu[/highlight]

[highlight color=”orange”]Rendelés[/highlight]

Szerző:

"Lennék szó egy könyv száztizenharmadik oldalán. Olyan titokzatos és virágillatú, édes magánhangzók és kacskaringós, komolyan koccanó zöngék alkotta csoda, valahol a lap alján megbújva. A csésze peremén végigfutó, kissé repedt minta, amelyre rákacsint egy száradó kávécsepp. Rojt a függönyön, apró jégcsillag a keményen kacagó szélben, a hajnal nyolcadik fénye – tudod, az a didergő sugár, ami olyan kedveskedve vackolja magát az ég sötétkéje alá. Gitárhúrról lepattanó, tétova hang, vagy egy alvó reményteli sóhaja. Nevető sugár a nedves macskakövön. Elharapott vonatfütty. Hamvas őszillatú almáspite lehulló morzsája. Szívdobbanás. Kecses tollvonás egy papíron."