“…amikor papírt ragadhatok, az maga a mennyország!” – interjú Viola Nóra Virággal

“…amikor papírt ragadhatok, az maga a mennyország!” – interjú Viola Nóra Virággal

Előző héten egy ajánlót hoztam Nektek Viola Nóra Virág írásairól, most pedig itt van a beígért interjú!

Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?

Az írás mindig is fontos szerepet játszott az életemben. Kiskoromtól kezdve imádok írni és fontosnak tartom, hogy ki tudjam fejezni magam írásban.

Amikor kicsit nagyobb lettem, akkor nagyon sok történetet, mesét magamnak írtam, az egyik megtetszett és elolvasta egy barátnőm. Ő mondta, hogy nagyon jól fogalmazom. Magyarórákon is mindig történeteket kellett írni és a tanárom sokszor direkt engem szólított fel, mert viccesen és érdekesen fejeztem ki magam. A versírással most ismerkedem, de mindig is érdekelt. Ezenkívül a regény,- novellaírás már régóta vonz. Ki akartam próbálni magam és sok pozitívat és építőkritikát kaptam, úgy voltam vele, miért ne?!

Viola Nóra Virág

Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?

Az írás a mindenem. Szeretek előadni, szerepelni, énekelni, akármi. De amikor papírt ragadhatok, az maga a mennyország. Amikor csak látom, ahogy az üres lap húsz perc alatt megtelik a gondolataimmal. Az iskolában sokszor prezentációt adok elő, vagy éppen elmesélek egy kalandot, majd azt papírra vetem, és az egészből valami kerek egész lesz. Ha komolyabb dolgokról kell szavakba öntenem, akkor egy levéllel sokkal nagyobbat és jobbat alkotok, mintha hegyi beszédet mondanék. Amikor tehetem leülök, agyalok és ha csak egy gondolatot is, vagy egy ötletet, de írok, írok, írok. Ez a mindenem.

Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal amit csinálsz?

Az egyik barátnőm épp rossz passzban van és elég mélypontra került. Egyik nap írt nekem és megmutatott egy képet az egyik versemről. Azt mondta, hogy ez tartja benne az erőt, ezt olvasgatja és ez ad neki reményt. Hirtelen nem is tudtam, hogy hová tegyem ezt, a bókokhoz vagy mi. És utána rájöttem, hogy ezt szeretném, Hogy lehet az ember boldog, szomorú, csalódott, reményvesztett, legyen hová fordulnia. Akármilyen hangulata van elővehessen valamit az én művészetemből, az én írásomból, belőlem és abból építkezhessen. Azt szeretném, hogy találjanak boldogságot, vigaszt a műveimben és ezek segítségével tudják, hogy mindenhonnan van kiút és egy plusz legyen nekik.

Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz? Ha van kedvenc idézeted, oszd meg velünk!

Sok verset olvasok, talán Pilinszky János az, aki közel áll hozzám és bármikor elő tudom venni. Kortársírók közül Závada Péter, Simon Márton, Kemény Zsófia, Szabó Márton István, ők mind megjelennek a mindennapjaimban, nincs olyan, hogy egyiküktől ne lenne egy vers, idézet, kötet az éjjeliszekrényemen. Külföldi íróktól ritkábban olvasok, de onnan Edgard Allan Poe az, aki nagyon megfogott. Ezenkívül Petőfi Sándort szeretem nagyon, neki is inkább az egyszerűbb verseit és a Felhőket. Három kedvenc idézetem és egy epigramma van, amit nagyon szeretek:

“A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.”
/Emil M. Cioran/

“Mikor együtt voltunk,
Tudom, hogy szerettél
Akkor meleg nyár volt,
Most tél van, hideg tél.”
/Petőfi Sándor: Reszket a bokor/

“A bánat? egy nagy oceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.”
/Petőfi Sándor: A bánat? Egy nagy oceán/

“Attól még, hogy orvos vagy,
beteg is lehetsz.
Attól még, hogy bíró vagy,
bűnös is lehetsz.
Attól még, hogy ember vagy,
boldog is lehetsz.”
/Fodor Ákos/

Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta ezzel foglalkozol?

A művek közül a Csillagokra és a Valamire. Ezenkívül talán arra, amikor azt mondja nekem egy ismerősöm, hogy képzeljem el, mióta megmutattam neki egy versemet vagy épp beszéltem az aktuális kedvenc versemről, írómról, és hogy mennyire meghozta a kedvét hozzá. Meg amikor valaki leül és megpróbál verset írni, mert látta, hogy én milyen szenvedéllyel meséltem róla. De amit már korábban említettem, hogy egy barátnőmnek mennyi erőt adtam, arra vagyok a legbüszkébb.

Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?

Elsősorban a barátaim adnak rengeteg erőt és az osztályom. Minden mozdulatukkal, tettükkel adnak egy lökést, akármilyen kedvem van. Egy mosoly, egy bók, egy jelzés, hogy számítok, már tud inspirálni vagy motiválni, egészen addig, hogy akár verset írjak róla.

Viola Nóra Virág

Mi az, ami boldoggá tesz?

Úgy, ahogy bármi inspirálni tud, úgy a legapróbb dolgok boldoggá tesznek. Egy egészségedre, ha tüsszentek, egy biztató mosoly, egy bók, ha valaki azt mondja, hogy én segítettem neki valamiben, akármi. Az is boldoggá tesz, ha leülhetek, énekelhetek, írhatok, zongorázhatok, táncolhatok. Egy kávé, egy ötperces szünet, pár percnyi rövid beszélgetés a kedvenc tanáraimmal, ezek már mind felvillanyoznak és boldoggá tesznek.

Mik a további céljaid ezen a téren?

Nagyon szeretnék kiadni egy verseskötetet. Ezenkívül egy regényen kezdtem el nemrég dolgozni, ami a Bakancslistámon is szerepel, hogy kiadjam. Úgyhogy ezek a fő céljaim és ha sikerülnek vagy olyan visszajelzést kapok, akkor akár építkezni is tudok belőle. Kiskoromtól fogva nagy álmom, hogy egyszer egy könyvesboltban vagy egy teremben legyek és a saját könyvemet dedikálhassam.

Ha esetleg valaki elfelejtette volna, Nórinak van egy tumblr oldala, amely folyamatosan bővül az írásaival, lessétek meg ITT!

Köszönöm az interjút, további sok sikert kívánok a munkásságod során és remélem, az álmaid valóra válnak!

Kiemelt kép: https://www.pexels.com/

Szerző:

Rodonit Zoé

“Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető.Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap!Hiszek a csodákban.”
/Audrey Hepburn/

Szólj hozzánk!