Annyira halandó

Annyira halandó

Annyira halandó voltál mindig is,
mégis március 13-án
fölém hajolva tájjá görbültél.
Könnyű, habos felhők.
Hátakra roskadó illatok.
Gyökeres fejű fákon rózsaszín körmök.
Meleg öl az asztallal és a családommal.
Ezt a napot felvettem videóra.
Azóta egy foghíjas pendrive-ban ordítasz velem.
Biztos annyira lefoglal,
hogy 2 éve nincs időd hazajönni a testedbe.
Útszéli agancs, ami még a halála után is gáncsolja az élőket.
Gyengébb pillanatokban visszaordítok neked,
amikor bekapcsolva hagyom az emléked.
Az agancs több száz éven át bomlik.
Én viszont 80 évet ha élek.
Te időről-időre merevebb vagy.
Én lassan már vezethetek is, dolgozni kezdek,
ma pedig először fogadok szót neked,
és rakok rendet egy már csak pendrivon létező asztalon.

 

Írta: Arató Rebecca Alina

Kiemelt kép: thefunpic.com

Szerző:

Vendégszerkesztő

Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.

Szólj hozzánk!