Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket – könyvajánló

Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket – könyvajánló

Egyik éjszaka, mikor nem aludtak a gyerekek, gondoltam kézbe kapok egy könyvet és befekszem közéjük, hátha úgy elalszanak. Gondoltam valami kis könnyű jól fog jönni a sok olyan könyv után, ami teli van mágiával meg fantasztikus elemekkel. Hát a könnyedségével tévedtem…. de még mekkorát.

Forrás: Moly

Fülszöveg:
Péntek este elloptátok egy kivételes lény életét, életem szerelméét, a fiam édesanyjáét, de csak azért sem gyűlöllek titeket.
Nem, nem teszem meg nektek azt a szívességet, hogy gyűlöljelek benneteket. Pedig ez volt a célotok, de ha a gyűlöletre haraggal felelnék, akkor ugyanannak a tudatlanságnak engednék, ami benneteket tett azokká, amik vagytok. Azt akartátok, hogy féljek, hogy honfitársaimra gyanakodva tekintsek, hogy feláldozzam szabadságomat a biztonságom kedvéért.
Ketten vagyunk, a fiam meg én, de erősebbek vagyunk, mint a világ összes hadserege. Egyébként meg nincs is már több időm a számotokra, megyek Melvilhez, ébredezik a délutáni alvásból. Alig tizenhét hónapos, most meguzsonnázik, mint minden nap, aztán megyünk játszani, mint minden nap, és ez a kisfiú egész életében csak azért is boldog és szabad lesz. Mert nem, ő sem fog gyűlölni titeket.
Hélène Muyal-Leiris a párizsi terrortámadás során vesztette életét 2015. november 13-án. Férje, Antoine másfél éves gyermekükkel maradt magára; nyílt levele, melyet a merénylet másnapján írt a terroristákhoz, bejárta a világsajtót. Bővített változata, melyet kezében tart az olvasó, több mint 20 nyelven jelenik meg.
Antoine Leiris felkavaró története arról szól, hogyan lehet emberi választ adni a terrorizmus értelmetlen embertelenségére.

Mikor 2,5 órával később letettem a könyvet, azt mondtam magamba, hogy ezért van odáig mindenki? Ilyet bárki tud írni, aki átélt egy hasonló traumát. Aztán miután elaludtam ezzel a történettel álmodtam. Álmomban ott voltam Párizsban a merénylet éjszakáján az egyik szerettemet akartam mindenáron megtalálni, és csak reménykedtem benne, hogy életben van. Aztán a következő kép pedig az, hogy a holtteste felett állok és dühöt érzek, iszonyatosan nagy dühöt. Mikor felkeltem még mindig éreztem azt az ellenszenves érzést, amit álmomban és tudjátok kire voltam ennyire dühös? A merénylőkre, akik elkövették a mészárlást 2015. november 13.-án. Én voltam dühös, akinek semmi köze nem volt hozzá, egy ismerősöm sem tartózkodott ott akkor, és mégis dühöt éreztem.


Ez a könyv pedig rengeteg érzést tartogat, csak éppen dühöt és utálatot nem. Emiatt kicsit restelltem is magam, hiszen Antoine volt egyik elszenvedője annak a szörnyű tragédiának, és ő egy percig sem utálta a terroristákra. A harag és gyűlölet helyett viszont sok más érzés kavargott benne: csalódottság, bánat, hiányérzet és szeretet.
Csalódottságot érzett azért, hogy éppen akkor ott volt a felesége a koncerten, és nem otthon a családjával.

„Nekem nincs varázspálcám. A mi katicabogarunk rászállt a boszorkány orrára, annak pedig Kalasnyikov volt a vállán, s ujja a halál ravaszán.”

Bánatot, hogy elvesztette élete szerelmét és gyermekük anyját. Hiányérzetet, mert egy hatalmas űrt hagyott Antoine szívében a szerelme halála.

„Én azt hittem, hogy ha egyszer eltűnne a Hold, akkor visszahúzódna a tenger, hogy ne lássák sírni. Hogy a szelek nem táncolnának tovább. Hogy a Nap nem akarna többé felkelni.”

De a legfontosabb érzést mégis képes volt mindenek fölé helyezni, ez pedig a szeretet. A szeretet a fia iránt, és hogy mindent megadjon neki, még úgy is, hogy már nincs az anyja. Nem zuhant magába a történetek utána, hiszen nem is tehette meg, ezért erős maradt és próbált minél jobban helytállni a mindennapokba.

„Ketten vagyunk, a fiam meg én, de erősebbek vagyunk, mint a világ összes hadserege.”

A könyvben leírta, hogy rengeteg segítséget kapott ismerősöktől és idegenektől, hogy halomra jöttek a levek is, amikben mindenki köszönetet mondott azért a tettéért, amiért megismerte őt a világ. Ez pedig a nyílt levele a terroristákhoz.

„De nem, nem teszem meg nektek azt a szívességet, hogy gyűlöljelek benneteket. Pedig ez volt a célotok, de ha a gyűlöletre haraggal felelnék, akkor ugyanannak a tudatlanságnak engednék, ami benneteket tett azokká, amik vagytok.”

Ebben a könyvben tökéletes példát kaptam arra, hogy az erőszak nem mindig szül erőszakot. Antoine inkább túllép ezen az érzésen, nem csak maga miatt, hanem a fia miatt is. Ez pedig szerintem a világ legcsodálatosabb dolga, hiszen a kicsi fiú is remélhetőleg ezt a szellemiséget fogja továbbadni. Hiszen nem tudná visszahozni az életbe szerelmét Hélène-t úgysem, hogy folyamatosan gyűlölködik. Sok ember követhetné a példáját, és akkor talán kevesebb lenne az ellenségeskedés!

Összességében teljesen azt kaptam, amit vártam is annak ellenére, hogy az első benyomás nem volt eget rengető. Amint egy kissé leülepedett az egész történet és feldolgoztam, hogy mit is olvastam, egy csapásra meg is értettem mindent, ami közölni szeretett volna az olvasóval Antoine.

Kiemelt kép forrása: https://hu.pinterest.com/

Szerző:

Nagy Dorka

Dorka. Anya, könyvmoly, lelkes, barátkozós, mosolygós, segítőkész, beszélgetős. Ezek a szavak jellemeznek leginkább.

Szólj hozzánk!