Anya, a minden

Anya, a minden

Nem szeretnék se hosszú, se túl szomorú írást közölni veletek. Egész egyszerűen csak kiírnám magamból mindazt, ami az elmúlt két évben történt Velünk – így nagybetűvel. A családdal, az egységgel, Anyával, a mindennel.

A szobában meggyújtottam az összes gyertyát és levendula illóolaj párolog. A kurzor villog, csak arra vár, hogy elinduljon belőlem a történet.

040e9baa-0e20-4db4-b446-94e98d32dbb2

Anyával (továbbiakban Anyuci, Muci, Mucika, Édesanya, Juli) a standard telefonbeszélgetéseink fél-egy órásak. Nem tudjuk rövidebbre szorítani, de nem is akarjuk. Bárhová megyek, felhívom. Mindenről tud, ami velem történik.
Tudja, ha boldog vagyok, ha mérges, ha szomorú, ha semmilyen a kedvem, vagy ha csak úgy vagyok. Mondanom sem kell neki, mert tudja, hallja a hangomból. Ez oda-vissza működik egyébként. Már akkor tudom, mikor beleszól a telefonba, hogy mi a helyzet vele.

1_

Anyával olyan kapcsolat van közöttünk, amit nem tudok definiálni. Ő a felkelő Nap és a csillagok egy őszi éjszakán, egy lágy szellő, ami megsimogatja az arcom, az eső, ami felfrissíti a testet egy forró nyári napon, és az illat, ami a tavasszal nyíló nárciszból illan.
Mindenhol és mindenben ott van, Ő a  m i n d e n, a mindenem.

Muciról tudni kell, hogy egy nagyon lágy és kedves asszony, mindenkin segítő, mindent megtesz azokért, akiket szeret, végtelenül kedves, és olyan vicces és bolondos, hogy mikor beindulunk, a könnyünk folyik a hülyeségtől, szó szerint.

Processed with VSCOcam with f2 preset

Két éve történt, hogy szólt, kitapintott egy csomót a mellében.

Felelőtlenség volt, hogy nem tulajdonítottunk neki túl nagy jelentőséget. Tudtuk, beszéltünk róla, hogy elmegy majd a dokihoz, de meg sem fordult a fejünkben, hogy bármi lehet, bármi komoly.

Aztán egy hűvös téli napon elment az orvoshoz…

Írta: Perei Gréta

Szerző:

Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.