Árnyék amely egy életen át kísért.
Az vagy te, boldog lélek.
Egy árnyék, aki ott hagyott
Tudom nem akarattal volt.
Megtörtént.
Sötét árnyék, amely néha rózsaszín.
Árnyék ami színét váltja
minden szomorú és vidám nap.
Nem volt szándékos.
Megtörtént.
Gyere elő rejtekedből,
gyere és mesélj Árnyék.
Mesélj, arról milyen fiatalnak lenni
arról milyen a világ, te Árnyék.
Tudom, csak megtörtént.
Mégis ha tudnád mennyi szépet,
rejtelmet, bohó dolgot rejtettél.
Most elvesztettelek Árnyék.
Nem volt szándékos, megtörtént.
És ha egyszer szabad leszel?
Mesélsz majd, bohó kis életedről,
mint egykor nagyapám elalvás előtt.
Tudom, már mondtad megtörtént.
Megtörtént, mert az árnyék csak követ.
Ott van melletted, amikor a Nap átölel.
Én mégis szeretném, hogy kövess
Igen te. Drága Árnyék.
Írta: Csép Vivien
Kiemelt kép: http://www.pexels.com
