Átkelés Budapesten – könyvajánló

Átkelés Budapesten – könyvajánló

Bajban vagyok. De ezt már említettem.

Szóval, nem kell semmi rosszra gondolni, csak a magyar kortárs írókkal szembeni lemaradásomra és tudatlanságomra célzok. Nem, nem egyenlő az a nullával, de erősen hajlik afelé. Neveket ismerek, meg minden (mondjuk nem sokat, az is igaz), de konkrét műveket nem tudnék felsorolni közülük. Pont. Egyébként sajnálom mindezt, mert rengeteg jóból kimaradok, és nehéz ezt elviselni, szóval próbálok felzárkózni.

Simon Márton meg Závada Péter. Ezt a két nevet ismertem pár hónapja. Előbbit azért, mert hallottam úton-útfélen, utóbbinak pedig tetszettek a zenéi. És nálam is be is fejeződött a sor…

Megmondom őszintén, nekem a mai kortárs írók művei túlságosan „távolinak” tűntek. Nem tudom, miért volt ilyen reakcióm, vagy mi váltotta ki belőlem, de valamiért mindig is valamiféle „túlfűtött intellektualitást” (jézusom) éreztem bennük. Mintha direkt hirdetné, hogy ez bizony magaskultúra, és ezt nem fogadhatja be mindenki. Csak az, aki van elég intellektuális hozzá. És ez nem a közemberek mókája, hanem az igényeseké.

Azóta persze én is értem, okosodtam, tájékozódtam, és egyre jobban kezdem érezni, hogy ez nem így van. Talán sokan vannak az előbb felvázolt helyzettel, és nem mernek kortárs műveket olvasni, mert az olyan „megérthetetlen”. És szerintem ez okozza azt a tényt, hogy nem egy ember néz rám ferdén, mert én tovább haladok annál, amit az irodalom órán tanulunk.

Na, de nem kanyarodnék el.

Térey János. Ez a név kb. semmit nem jelentett nekem. Talán egy-két cikkben olvastam róla, de ugyanilyen „én művész vagyok, ti nem érthettek” felfogású költőre asszociáltam. Ez amúgy teljesen lenéző, de na, gondolok én sok hülyeséget. Szerencsére csalódtam, legalábbis részben.

www.magyarnarancs.hu

www.magyarnarancs.hu

Átkelés Budapesten. Nem mondott semmit. Puff. Talán, mert nem vagyok pesti.

Na jó. Igazából felkeltette az érdeklődésemet. Szerintem tök jól hangzik. Mintha valami kalandregény lenne, vagy fantasy, amiket szeretek néhanapján olvasgatni. Hát, itt is csalódnom kellett, persze pozitívan, jó nagyot.

Ugyanis Térey bevetett egy újszerű formát: a verses novellát. Elég hülyén hangzik így elsőre, de belevágtam. Valójában nincsenek rímek, sőt, mintha menekülnének a szerző elől (ez gonosz), inkább csak sima novellákra kell gondolni, versszerű tördeléssel. Húztam a számat eleinte, de nagyon könnyen megszokható. Sőt, végül is megfigyeltem, hogy így nincs benne semmiféle sallang, túlírás, vagy bármi, csakis a lényeg, és így jól csúszik, mint a csapolt sör (természetesen az olyan, ami nincs vizezve).

És miről szól a könyv? Budapestről. Egy élő és lélegző városról, rengeteg emberről, utcákról, terekről, a Margitszigetről. Hétköznapi és természetfeletti történésekről. Rólunk.

www.libri.hu

www.libri.hu

Térey munkáján látszik, hogy nem csak a levegőbe beszél. Ő ezt vagy megélte, vagy hosszú évek során részletesen megfigyelte, majd atomjaira bontva kielemezte. Fájdalmasan emberi. Nehéz olyat véghezvinni, hogy egy pár oldalas novella alatt belénk marjon a sajnálat egy-egy karakter iránt. Neki sikerült.

Nem vagyok pesti. De ez cseppet sem zavart. Valahogy minden olyan csodálatosan lett leírva (pedig legtöbbször lepukkant helyeken járunk), olyan mesésen, hogy néha kitátottam a számat.

Az Átkelés igényes. Nem ál-intellektuális, csak igényes. Minden szava az.

Persze vannak negatívumok is. Ezekre nem térnék különösebben rá. Aki elolvassa, az látni fogja, de az összkép szempontjából nem fogja érdekelni. Emlékszem, az első két novellától nem voltam elájulva én sem, de ez gyorsan megváltozott.

Végszónak csak sokat ismételt frázisokat tudnék mondani. Ezt most kihagyom. Érdemes Térey Jánost olvasni.

Szerző:

"Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára." - Edgar Allan Poe