A szerző cikkei

Bóbics Veronika

Bóbics Veronika

Csendből vagyok és átbeszélgetett éjszakákból. Sok-sok szeretetből, és még több bizalomból. Néha azért önbizalomhiány és félelem barátaim is felbukkannak, de törekszem rá, hogy egy általam irányított diktatúrában éljünk. Nem mindig sikerül persze, de hát van nekem élénk fantáziám, fehér papírom, na meg tintával teli tollam. Ezért írok ide is. Magamról, rólunk, nektek, hozzátok. Néha talán sok banális okfejtést, de mindig csak azt, amit a szívem mondani szeretne. A világon keresztül próbálom megérteni önmagamat, de néha elkap egy gyorsan jövő orkán. Azért persze mindig újra megpróbálom, hiszen ez tesz igazán boldoggá.
Amióta elmentél

Amióta elmentél

Gomolygó gondolatköd Vagy ma már csupán Dologtalan vasárnap van Nem vár épp senki rám A padlón fekszem ébren Kint alélt homály Felborult pohár a kézben Nincs későn, nincs korán Úgy nézlek, mintha most látnálak legelőször. Te pedig olyan alázattal pillantasz…
Interjú Oláh Gergely Mátéval, az ösztönemberrel

Interjú Oláh Gergely Mátéval, az ösztönemberrel

Oláh Gergely Máté fotóit nézegetve, illetve az interjúra adott válaszait olvasva, az első szó ami eszembe jutott róla, az az ösztönember. Fényképeinek állandó témái a különböző társadalmi problémák. Ezek a rendkívül kényes, ám roppant fontos tárgykörök könnyen válhatnak giccsessé és…
Szabadítsd ki!

Szabadítsd ki!

Annyi felesleges percet töltöttem sötétben, magam sem tudom miért. Elzártam a szívemet, vastag, erős fallal vettem körül. Féltem a megsemmisítő, kemény szavaktól, ezért folyton kibúvókat kerestem, és a végén már a saját pajzsomat adtam oda a támadóknak. Lelkemen tátongó sebek…
Fekete-fehér pillanatok

Fekete-fehér pillanatok

Sok érdekes embert ismertem már meg az interjúim alatt, Oláh Gergely Máté is közéjük tartozik. Egyéni látásmódjával és megkapó képeivel egy új oldalról közelít meg helyzeteket és témákat. A képeiben tartósított pillanatokból, ugyanis valami egészen természetes őszinteség árad. Sokszor választja…
Here comes the Sun

Here comes the Sun

Kikaparom a lelkemet, mint a joghurtos pohár aljába megbúvó eper darabokat. Sosem sikerül maradéktalanul, mindig marad az alján egy kicsi,bosszantó falat. Meg akarom tudni milyen az íze, vagy hogy egyáltalán képes vagyok-e odáig eljutni. Örökké magamat hibáztattam, és azzal magyaráztam…
Lelkem darabjai-interjú Vági Vikivel

Lelkem darabjai-interjú Vági Vikivel

És majd egyszer az egyik tejút menti fa alatt megtalálsz egy esernyő alá bújva, ahol éppen padlizsánt eszek majd a holdfényben. Mellettem egy kopott faládában pedig az a kihűlt, törött szív lesz, amit senki sem melegíthet fel újra. Aztán a…
Menedék

Menedék

A templom szenteltvíztartója kiszáradt. Elfogytak a hitek, a szemek kiszáradtak, a kezek pedig szétcsúsznak a szorításból. Halkan osonok végig az életemen, sosem voltam az a zajos típus. Nem tudok kiabálni vagy ordítani. Nem akartam én senkit bántani és mégis tűpárnává…
Az írás félszerelmese: Vági Viki

Az írás félszerelmese: Vági Viki

„Olcsó babaruhába öltöztettem a szerelmet, és csak játszottam a magánnyal egész nap. Néha te is fel-felbukkantál, de nem elégszer ahhoz, hogy részévé válj az opálos reggeleknek.” Vági Vikit az írásai alapján egy reménytelenül romantikus alkatnak gondoltam. A kérdéseimre adott válaszaiból azonban…
Hosszú utazás

Hosszú utazás

A fiatal lány hajtincsei összekócolódtak a hirtelen feltámadó szélviharban. A pályaudvar szürke volt és kopár, akár csak az élete a diktatúra karmai között. Szabadulni akart, mély levegőt szívni a szmogos, ködös város falain túl. Nem akart hajnalban beállni a kilométeres…
Iszony

Iszony

Olyan vagy mint az a fehér könyv a könyvtár hátsó sorában. Folyton leveszlek a polcról, majd újra visszaraklak. Vonzanak az ismeretlen oldalaid, a szavak, amiket magadban rejtesz. A cselekményünk komplikált, a szereplők karakterfejlődése kétséges. Lapozok benned, lapjaid megsárgult téglalapok. Szeretem…