A szerző cikkei

Rehó Bianka

Rehó Bianka

“Ha mindenki meg lenne elégedve önmagával, nem lennének hősök a világon.” /Mark Twain/

Habos kakaó – Avagy egy karácsonyi mese

Habos kakaó – Avagy egy karácsonyi mese

Emberek masíroznak a téren. Leheletük látszik, hiszen a hőmérő higanyszála közelebb járhat a mínusz öt fokhoz, mint a pozitív értékekhez. A város főtere az adventi időszakban egy elképzelt álomvilággá változott, ahol minden kapható, ami szem-szájnak ingere. Finom illatok töltik be…
Karácsonyi forgatag

Karácsonyi forgatag

Már csak nyolcat kell aludnunk ahhoz, hogy végre kigyúljanak az igazi, régen várt fények, hogy a lakást betöltse a bejgli illata, hogy a család apraja-nagyja összegyűljön az asztal körül, de mégis ezalatt a nyolc nap alatt mit tudunk még tenni?…
Danse Macabre

Danse Macabre

Üres. Kiáltozik a csend, Keringőt járnak a porszemek. A fény megtörik a törött üvegen, Aztán látom, hogy az nem is üveg, Hanem a lelked feljajduló siralmas ábrázata. Aztán megpillantalak, mint egy összetört embert, Aki ott fekszik tehetetlen a kórházi ágyon…
Bekuckózós zenehallgatás

Bekuckózós zenehallgatás

Lassan kijelenthetjük, hogy itt a tél! Mi sem esik jobban, mint meló vagy suli után hazamenni, ledobni a cuccotokat, tele engedni a kádat forró, habzó vízzel, amelyben legszívesebben az első márciusi napsugarakig ki sem szállnátok. Utána nincs is jobb, mint…
Jelszó: a barátság

Jelszó: a barátság

“Mi kell hát a barátsághoz? Kell jó szív, kell becsületes lélek és kell szeretet. Ha ez a három együtt van, a barátság köteléke erősebb az életnél, tart még a síron.” /Gaál Mózes/ Ha azt mondom, hogy barátság nyilvánvalóan a te…
Álarcok mögött

Álarcok mögött

Meg akarlak érinteni – mint amikor ujjbegyeidet végig húzod a vizes ablakon, hogy végig vezess egy cseppet, hogy érezzelek és tudjam itt vagy -, el ne hidd, csak viccelek – pedig, ha egy esőcsepp lennél, tenyeremen tudnálak hordozni – pont…
Őszi depis lelki aszpirin

Őszi depis lelki aszpirin

Elég gyakori az a dolog, hogy a fejünk fölött hirtelen beborul az ég, jön az özönvíz, a hullámok összecsapnak felettünk, de előtte még a piciny lelkünk törékeny kis hajója jéghegynek is ütközik csak a slusszpoén kedvéért, mert miért ne? Ilyenkor…
Hogy honnan tudom?

Hogy honnan tudom?

A szökőkút cseppjei hangos morajjal simogatták a víz felszínét. A fények lélekmelengetők voltak, ahogyan pislákoltak a félhomályban utat mutatva a járókelőknek.
A Nap még csak most bukott le a horizonton, de az emberek már eltűntek. Végül is ki lenne olyan bolond,…