A szerző cikkei

Vendégszerkesztő

Vendégszerkesztő

Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.
Reggel

Reggel

Kócos délelőttök áznak a párában, gyűrődve nyújtózik a lét a paplanban. Álmosan borzolja magát az ébrenlét,  szívében tovább álmodna még. Nem lehet. Indulni kell újra az útra. Kín telepszik a szürke dombokra. A ködös semmiben remeg egy érzés, törékenyen elillanó…
Pillantás

Pillantás

Nézz rám. Csak ennyit kérek. Nézz rám, és lásd mivé lett Ki idáig mindent csak érted tett, Kit ha szóval döftél visszaölelt, Kinek könnyeit nem érdemled, Ki bármit is tesz, te elfeleded. Ki várt és remélt, s csak rád bízott,…
Annyira halandó

Annyira halandó

Annyira halandó voltál mindig is, mégis március 13-án fölém hajolva tájjá görbültél. Könnyű, habos felhők. Hátakra roskadó illatok. Gyökeres fejű fákon rózsaszín körmök. Meleg öl az asztallal és a családommal. Ezt a napot felvettem videóra. Azóta egy foghíjas pendrive-ban ordítasz…
Ha kívánhatnék a csillagoktól…

Ha kívánhatnék a csillagoktól…

Ha kívánhatnék a csillagoktól… Azt kívánnám, hogy megint annyira passzoljon az én kezem a tiédbe, Mint azon az estén, amikor először megfogtad. Ha kívánhatnék a csillagoktól… A hangodat szeretném hallani, és az illatodat érezni, de nem azért, mert hiányzik. Azért,…
Hagyaték

Hagyaték

Földszaga van a kezednek. Nem a nyolcvanévnyi munka- az élet illata. Ősz hajad meg-megtépte a szél, még ma is fésülöd egy-egy gubancát. Szombatonként a temetőbe jártunk. Sirattál valami férjet, testvért, gyermeket- az utóbbiakból ma többet is. Virággal ünnepeltem a halottaidat.…
Alabástrom

Alabástrom

Viaszosak lettek a kezeim. Finom, kristályos szerkezetét nem tudod leoldani. Nem mintha átlátnál rajtam, de észre-észre veszed már a viaszos tenyeret. Szobahőmérsékleten eljátszol vele- nincs 45 fokunk, hogy le tudjuk olvasztani. Tegnap együtt néztük az áttetsző anyagon keresztül, halvány emlékeinket.…
Elhalványulnék nélküled

Elhalványulnék nélküled

Alig maradt valami, valamivel mindig elszaladtak. Néha tőlem – talán csak lemaradtam, vajon várt volna valaki? Lehet soha nem is számított, minden kéz késsel jár. A magány meg csak úgy hozzájár, valahogy minden szakadék csábított. Mielőtt az utolsót is befoltoztam,…
Leszokóban…

Leszokóban…

…a káros szenvedélyek legkárosabbikáról. Azt hinnénk, hogy a hiányérzet elönti az egész lényünket, de már tudom, hogy ez nem igaz.  Mellette sokkal inkább megmutatkozik valamennyi más érzés is: a kiábrándultság, a gyengeség, a bizonytalanság, a fenntartások, a keserűség, és még…

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás