A szerző cikkei

Vendégszerkesztő

Vendégszerkesztő

Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.
Hiánytalanul

Hiánytalanul

Veled vagyok ez a vers, ez az egész, hiányos strófa, amit majd szemedbe könnyezek összefonódott áldott éjszakákon illatos paplan oltalma alatt hiánytalanul.   A verset írta: Károly Dorka Kiemelt kép: wallpoper.com
A sötéten túl

A sötéten túl

Nyári alkony, kihalt utcák, üres parkok – egyik láb a másik után, mindegy merre mész. Valami hajt, visz előre céltalan – ahová szeretnél, úgysem juthatsz el. Eltűnik a fény, minden lecsendesül, csak az esti szél suttog alig hallhatóan füledbe. A…
Világgá ment gyermekkor

Világgá ment gyermekkor

Hat voltam, amikor először felkerekedtem. Megbántott az élet, hát felpakoltam két nagy színes nejlonszatyorba minden fontos dolgot, vagyis a kedvenc plüssöket meg képeskönyveket. Alig bírtam, a szatyrok fülei lilára szorították a kezeimet, de könnyes szemmel vágtattam előre, mert nincs annál…
Életjáték

Életjáték

Jelmezed öltöd. Hamis a tükröd. Valódat őrzöd. Páncél a bőröd. Álarcod védelem. Idegen képeden. Szívedben félelem. Lelketlen érzelem. Drótokon rángat. Éljed és játsszad. Álom csak, látszat. Pajzsod és várad. Csillagod nincsen. Világot hintsen. Elveszett kincsed. Hittelen istened. Sebedet elfeded. Múltad…
Ahogy…

Ahogy…

Kint már esteledik. Ahogy a kertben ülök az egy szál pulóveremen, elmerengek. Közben egy lánggal rágyújtok egy ócska cigarettára. Nézem erről a lelátóról a kis városunkat, s úgy teszek, mint aki nem hallaná a tücskök kis énekét. Inkább a gondolataim…
Itt vagy Advent!

Itt vagy Advent!

Az első adventi gyertya meggyújtásával elérkezik a pillanat, amikor megnyílik a szívünk az ünnepi hangulatra. Nekem ezidáig kissé korainak tűntek a vásáros forgatagok, a forralt bor hömpölygő illata, a megannyi utcákat keresztül szelő fényjáték. De abban a pillanatban, ahogy meglátom…
Hasonulás

Hasonulás

Minden én vagyok. Amikor elképzellek feleslegesen a szobámban ülve, vagy a konyha  morzsás kövén mezítláb és álmosan  lopakodva a reggeli első pohár vízért.  Ilyenkor pattanásig feszülök,  tép az ín és nyúz a bőr, államat tapasztom tiédhez, hogy száznyolcvan fölé nyújtózzam magam én is.…
A normális, az igazság és az “enyém”

A normális, az igazság és az “enyém”

Vannak szavak, amik hallatán mindig valamiféle tiltakozáshullám fut végig rajtam. A gerincemen végigszaladó rossz érzés jelzi, hogy valaki olyannal állok szemben és próbálom meggyőzni, akivel gyökeresen ellentétes a világról alkotott elképzelésünk. Ilyen szavak például a normális, az igazság, vagy az…
Dicsérő felleg

Dicsérő felleg

Egy nagyon kedves Barátom versét hoztam ma el Nektek, melyben a gyermeki játékosság és az égbolt varázsa találkozik egy mesés pillanatra.   Rónai Éva:   A szivárvány   A szivárvány kinyújtózott, majd lenézett a Földre, egy kislányra, aki színes buborékokat…
Felfedezés

Felfedezés

A szívem majdnem megszakad, ahogyan magamat csitítom ellened ebben az édes rohanásban valami után, ami az enyém, de nem te vagy. És rájövök, hogy nem a félhomály kénes akaratos melege hiányzik, nem a ruhák szétszóródása a sarokban, a fűben; csak…