A szerző cikkei

Vendégszerkesztő

Vendégszerkesztő

Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.
Alabástrom

Alabástrom

Viaszosak lettek a kezeim. Finom, kristályos szerkezetét nem tudod leoldani. Nem mintha átlátnál rajtam, de észre-észre veszed már a viaszos tenyeret. Szobahőmérsékleten eljátszol vele- nincs 45 fokunk, hogy le tudjuk olvasztani. Tegnap együtt néztük az áttetsző anyagon keresztül, halvány emlékeinket.…
Elhalványulnék nélküled

Elhalványulnék nélküled

Alig maradt valami, valamivel mindig elszaladtak. Néha tőlem – talán csak lemaradtam, vajon várt volna valaki? Lehet soha nem is számított, minden kéz késsel jár. A magány meg csak úgy hozzájár, valahogy minden szakadék csábított. Mielőtt az utolsót is befoltoztam,…
Leszokóban…

Leszokóban…

…a káros szenvedélyek legkárosabbikáról. Azt hinnénk, hogy a hiányérzet elönti az egész lényünket, de már tudom, hogy ez nem igaz.  Mellette sokkal inkább megmutatkozik valamennyi más érzés is: a kiábrándultság, a gyengeség, a bizonytalanság, a fenntartások, a keserűség, és még…
Senkisem

Senkisem

  Eltörött egy létrafok, lent a földi részeken. Nem tudom, hogy érjem el, fent az égi fényeket. Bár utánad mehetnék, minden egyes reggelen. Nem tudlak követni, a felhők közti réteken. Jaj, de fáj nekem ez. Fáj ez a szerelem. Suttogok…
Rózsaszín cukormáz

Rózsaszín cukormáz

Rózsaszín cukormáz. Világos hang. Vaníliapuding. Sötét haj. Töltött fánk. Röpke mosoly. Édes íz. Tökéletes. Volt. Zöld szem villanása. Üvegszilánkok a tésztában. Megfagyott mozdulat. Törött máz. Döbbent arc. Aranysárga foltok. Vöröslő kés. A konyhaasztalon. Üres csend. Írta: Laura Kiemelt kép: 123coverphotox.blogspot.com
Ringató

Ringató

A tengerbe néztem és magamat láttam. A fénylő bánat milyen határtalan. Sósan háborogva szétmart egy érzés. Majd eltakart, mint a leglágyabb féltés. Cserepes számon éreztem a hullámot. A legsötétebb mámoros csókot. Aztán felnéztem és nem láttam mást, csak pár sirályt…
A felidézés luxusa

A felidézés luxusa

Benedek erősen rángatja a kezem…  – Annnna! Annnnnaaa megyünk a kisvasúttal? – Annyira örül, hogy egy pillanatra el is felejtem, hogy  miért is indulunk útra, vasárnap reggel nyolc óra nulla nullakor, alvás helyett… Mikor  ezek a  reggelek az örök pizsamanapok előhírnökei.…

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás