A szerző cikkei

Vendégszerkesztő

Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.
Csak szempillantás

Csak szempillantás

A csillagos égbolt Csüggesztett kék volt, Reményvesztett ágyban Kerestem álmában. Gitár húrja pengett, Szívem belerengett, Emlékképek száza, Elmém babonázza. A homokszem lepergett, Az emlék visszakerget, Könnycsepp szemem marja, Vagyok, egyedül maradva. – Majd egy évvel később: Teagőz és lámpafény, Ködbe…
Árnyékgyermek

Árnyékgyermek

Mintha csak árnyék gyermek lennék én, a világnak forgatagán. Küzdök magamért, hogy levessem láncaim egy árnyék világban egy életen át. Létezem és élek, csak úgy leláncolt testtel és lélekkel már rég.. Harcom vívom naponta, hogy szárnyat kapjak,láncok helyett. Nem leszek…
Mozgásban

Mozgásban

csak menni, havas hegyekbe menni, pöttyös bögrét szorongatni, meleg tűz mellett ébredni. csak menni, magas fák közt kóborolni, mókusokkal tobozt szedni, a széllel kergetőzni. csak menni, messze, messze menni hol az egyik szem nem lát már, a másik szem megpihenni…
Kedvesemnek

Kedvesemnek

Kinyitottad szívem lezárt kapuját, Elfeledtetted annak búját, baját. Derűt csaltál könnyáztatta szemembe, Vértemmé váltál minden küzdelmemben. Egyszerre lettél barát és szerető, Szerelmes elmét elfedő szemfedő. Eleven testemnek, izzó parazsa, Minden sóhajomnak sóvár panasza. Nevedet szívemnek falába véstem, Elfedve általa minden…
Párizsban nem sírnak a fák

Párizsban nem sírnak a fák

Ahogy egy ismerős kabát suhan el a lámpaoszlop mellett, megannyi pillanatkép éled újra, s még többet az idő elfed. Azt mondtad, Párizsban nem sírnak a fák, sohasem könnyeznek, de néha a késő esti fénysugártól lombjuk fájdalommal görnyed meg. A színek…
Noktürn

Noktürn

A fal legapróbb repedéseibe szorulnék. Oda szorított a légkörben mozgó molekuláid száma, s amint ott a nap első sugarait falnám,  a meglapult csend embriójává válnék. Árnyékod meg úgy vetülne, mint a köldökzsinór, táplálva vagy éppen fojtogatva érintkeznél. Egy csepped sem…
Múlás

Múlás

Lásd ki mondom, egyedül maradtam, megint! Csak a szélcsapja be az ajtót néha. Miután ő is ritkán jár felém, s terít egy újabb porréteget az emlékek végtelen képtárára. Felvonul a díszes társaság, a múltam s nevetnek rám, orrom alá dörgölve,hogy…
Opus

Opus

Nem változtatható meg mindaz, amit az ablaküveg szilánkjain át rólad bepréselt a huzat. Egészen odáig megy, míg meg nem ütközik a bőr molekuláival, megszínezve azokat. Mert ezek vagyunk. Anémiás bőr alatt véraláfutás. Saját mechanizmus alapján tűnünk, felszívódunk. Gyilkos jelként összefonódva…
Morzsádért könyörgök

Morzsádért könyörgök

soha el nem múló soha ki nem alvó soha le nem záró soha meg nem vádló soha fel nem hasító soha szét nem szakító soha le nem áldozó soha meg nem átkozó örökké oltalmazó szerelemkenyér morzsádért könyörgök Írta: Zsatkovics Edit…
Szótlanság

Szótlanság

Egy szó is lehet néma, szótlanság a zajban. Szótlan csak járni a zűrben, amikor szavakat várnak a létben. Egy szó is lehet néma, hogy kevés legyen az ki ért… Szótlan csak járok a zűrben, énis csak szótlan nézem hogyan élek.…
A remény

A remény

A remény: magában a szó több mindent jelent. Most csupán egyetlen szót: szerelmet! Azt a szerelmet, amit irántad érzek, azt A szerelmet, amely fáj és vérzik. Minden éjjel reményekkel telve fekszem le, Hogy egyszer elmondod azt a szót, Amit régen…