A szerző cikkei

Gellér Zsuzsanna

*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*
Illem vs. őszinteség

Illem vs. őszinteség

A szó egyike azon dolgoknak, mely, ha ki akar jönni, kifog. Próbálhatod visszatartani, egészen addig még szétfeszít belülről, de nem fog benn maradni. Azt hiszem vannak szavak, melyeket jobb, ha írásban adunk ki magunkból, nem pedig beszéd közben. Mindenki érdekében.…
Játszani hívtatok

Játszani hívtatok

Mennyire akartam, hogy szeressenek. Mennyire vágytam az elismerésre. Teszteltem meddig mehetek el. Meddig játszhatok a szívekkel, Megvártam még megkedvelnek, majd kacagva továbbálltam. Hiszen csak ennyit akartam, tudni, hogy lehet engem is szeretni. Újra és újra meg kellett győződnöm róla. Hogy…
Egy tengernyi lélek

Egy tengernyi lélek

„Minden, ami Bennünk van, minden, amit érzünk”- így kezdődik Kozma Klaudia blogja, a LélekTenger. Ez a mondat pedig tökéletesen összefoglalja az egészet, mert ebben a blogban tényleg minden benne van, ami bennünk is, ami a mi lelkünkben is, tele van…
Én már nem

Én már nem

Aztán eljön egy pont, mikor már nem akarsz megmenteni senkit. Mikor elkezdenek nem számítani.  Már nem siratod az egyszer volt barátokat. Átértékeled, hogy, aki neked fontos volt, annak talán te fele annyira sem. Hagyod, hogy, aki menni akar menjen. Már…
Viszlát világ! Ne keress!

Viszlát világ! Ne keress!

Nagyra nyílt, könnybe lábadt szemekkel meredten nézek rátok. Nézek, és csak nézek. Remegnek a szempilláim, remegnek az ajkaim, mintha dideregnék. Belülről ráz a hideg. Nem tudom elhinni, hogy ilyen van, hogy ilyen emberek vannak. Őrültek és érzéketlenek. Mindkettő megrémiszt, kétségbe…
Messze vagytok. Hiányoztok!

Messze vagytok. Hiányoztok!

Mindig azok vannak legmesszebb, akiket szeretek. Szétszéledtünk. Szétfújt minket az élet. Egyre több lett a kilométer, egyre csak nőtt a távolság. A másik városok után, a másik országok jöttek. Már nem tudunk csak úgy összefutni. Biztos, hogy véletlen sem találkozunk…
A rím csak részletkérdés

A rím csak részletkérdés

Versek, melyektől végigfut az olvasó hátán a hideg. Szívből jövő szavak, melyekbe beleborzongunk. Érzelmek, melyet mi is éreztünk, fájdalmak, melyeket mi is átéltünk. Szerelem, csalódás, és ennél sokkal több. Költészet, ami él. Egy ifjú tehetség kiforrott stílussal. Kovács Kristóf mindössze…
Depresszió? Ugyan már!

Depresszió? Ugyan már!

Itt az ősz. A szép napsütéses meleget napokat felváltották a borongós szürkék. Sötétben indulunk iskolába, munkába, és sötétbe érünk haza. Fényt lassan csak a neonlámpák adnak. Ilyenkor minden kicsit szomorúbb. Könnyebb elmerülni az önsajnálatban. Olykor még a depresszió is felüti…