…az alkotásnak is megvan a maga nyugalma: mikor csak úgy a saját kis csöndedben elmosolyogsz a végeredményt látva – interjú Bartos Jankával

…az alkotásnak is megvan a maga nyugalma: mikor csak úgy a saját kis csöndedben elmosolyogsz a végeredményt látva – interjú Bartos Jankával

Tegnap, a könyvmustra keretein belül szerencsém volt megismerni Jankát is több más Colorcomos szerzővel egyetemben. Őszintén bevallhatom, meglepődtem, mert nem hittem volna, hogy csupán tizenhat éves. Pedig így van, és máris egy önálló verseskötettel büszkélkedhet, ami idén jelent meg a Colorcom Kiadónál. Bámulatos, nemde?

Bartos Jankával beszélgettem az alkotásról, a költészetről és a friss, ropogós kötetéről.

 

Mesélj kicsit magadról! Kicsoda az a Bartos Janka?

Egy majdnem tizenhat éves lány, aki néha negyvenéves férfiak nevében ír. Csak éppen annyira nem normális, hogy az előbbi mondatot szemrebbenés nélkül írta le.

pr

Mióta írsz? Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?

Egészen kiskorom óta írok. Anyuék a mai napig emlegetik, hogy alig tanultam meg beszélni, máris írtam egy mondókát, olyan igazi rímelőset. Jelentős változás, talán mondhatnám úgy, megkomolyodás, nagyjából három éve történt, mily meglepő, egy beteljesületlen szerelem következtében.

Mi inspirál? Mi motivál?

Leginkább az motivál, hogy túléljem. Jobb esetben nem úgy ülök le írni, hogy ,,na, akkor most már valamit kéne”, hanem mikor már fojtogatnak belülről az érzések és szavak. Ez közhelyesen hangzik, de így van: belefulladnék a sok gondolatba, mert hát bőven akad belőlük. Inspirál az, hogy vannak, akik nem hiszik el, hogy egy-egy verset igazán én írtam (legtöbbször a koromból adódóan).

Mit jelent számodra írni, alkotni?

Ahogy már említettem, az életben maradást jelenti. Emellett az alkotásnak is megvan a maga nyugalma: mikor csak úgy a saját kis csöndedben elmosolyogsz a végeredményt látva. Ez talán az egyik legjobb dolog benne: megbecsülöd önmagadat. Aztán persze lehet, hogy pár nappal, vagy héttel később visszaolvasva már törölnéd ki az egészet, de emlékszel a kis melegségre, amit egykor adott.

Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz?

Hú, nem is egy. A Nyugat költőitől elkezdve, Nemes Nagy Ágnesen át, egészen Simon Mártonig és Závada Péterig terjed a lista. Nem szoktam kedvenceket választani, azt olvasom, ami éppen megérint.

Idén jelent meg az első könyved. Kinek ajánlanád a Minden áron-t?

Annak, aki volt már szerelmes, élt már meg fájdalmat, szerelmese az utazásnak és fájlalta már az egyedüllétet. Ja, és persze ajánlom minden Áronnak.

Hogyan találtál a Colorcom Kiadóra?

Az iskolában, ahová járok szintén van egy colorcomos-szerző, tőle kértem tanácsot, ,,hogy akkor most megéri-e” ügyben. És nagyon megérte!

img_2459

Alkotsz még más műfajokban is?

 Igen, illetve egy másik kifejezőeszközöm a fotózás/filmezés. Mondhatni, hogy családi hagyomány, de persze nem csak ezért művelem: itt is, mint az írásban közölni, ismertetni, elgondolkodtatni szeretnék, és ezek megadják rá a lehetőséget.

Mik a további céljaid ezen a téren?

Jelenleg semmilyen téren nem vagyok biztos a céljaimban. Van még egy-két évem eldönteni, merre tovább, de nagyon sokfelé húz a szívem. Abban biztos vagyok, hogy nem fogom abbahagyni az írást, hiszen képtelen lennék rá, és mivel rengeteg új versem van, már a következő köteten gondolkodunk az illusztrátor-barátommal.

Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta írással foglalkozol?

Nemrég, mikor Mamámnál voltam, lent Balatonon, kezembe adta egy régi ,,kötetem”, egy összecelluxozott, négy versből álló, lila borítós egykori karácsonyi ajándékát. Nemsokára megyek megint meglátogatni, viszek egyet a Minden Áronból, és a kettőt majd együtt adom oda- merem remélni, hogy büszke lesz rám, s akkor én is az leszek.

És végül, mi az, ami boldoggá tesz téged?

Na, ez eddig a legnehezebb kérdés. Úgy gondolom, mindig – szinte percenként – más. Persze vannak általános dolgok, mint a barátok (akik ha ezt most elolvassák, biztos nevetnek, mert sokszor megkapom, pont tőlük, hogy nincsenek is barátaim), a családom, a cserkészet, azon belül a tizenkét kislány, akiket vezetek, az olvasás, a fotózás, a filmezés, de talán ami a legtöbb örömöt adja, az az, hogy Isten nevében szólhatok, és megérinthetek embereket anélkül, hogy fizikailag ismernénk egymást.

Köszönöm az interjút!

 

Ha tetszett az interjú, vagy érdekel a kötet, látogassatok el a költőnő facebook oldalára ITT, vagy lessetek rá a könyv rendelési linkjére ITT.

A képeket a költőnő küldte.