Az álláskeresés nehézségei, beilleszkedés az új munkahelyen

Az álláskeresés nehézségei, beilleszkedés az új munkahelyen

Az álláskeresés, mint nehézség véleményem szerint leginkább abban nyilvánul meg, hogy mi magunk mennyire vagyunk motiváltak, mennyire hiszünk a sikerben. Álláshirdetéseknek se szeri, se száma, persze nem elhanyagolható tényező eme kijelentésnél, hogy pontosan az ország melyik régiójáról beszélünk, ahogy az sem, hogy milyen jellegű munkát szeretnénk végezni. Mégis. Mint az élet minden más területén, itt is az első és legfontosabb önmagunk rendbetétele.

Maga a munkanélküliség egy olyan állapot, amiből egyenesen következik, hogy az ember egy kicsit sem érzi magát fontos részeként a társadalomnak, de ezt nem így kell felfogni. Egyrészt, mert attól csak rosszabb lesz, másrészt, mert nem kizárólag a foglalkozásunk (vagy a „nem foglalkozásunk”) határoz meg minket. Szerintem sokkal fontosabb átgondolni, hogy esetleg mi vezetett a munkanélküliséghez, mi az, amiben változtatnunk kell, hogy újra forogjon velünk is a mókuskerék (ha úgy tetszik), ha váltani szeretnénk, akkor minden eszközzel ráerősíteni az új ismeretek megszerzésére, ha az eredeti szakmánkban maradnánk, más céghez evezve, akkor pedig az új helyen bebizonyítani, hogy számukra a lehető legjobb választás vagyunk. A lényeg, hogy tudjuk, a feladatunk most önmagunk eladása, amihez bizony összeszedettnek, motiváltnak, céltudatosnak kell lennünk.

Ami még nagyon fontos, hogy ezt a célt úgy építsük bele a mindennapjainkba, hogy tényleg minden nap szánjunk elég időt magára az álláskeresésre. Nem elég kiszúrni egy hirdetést, majd elküldeni rá a 100. sablon önéletrajzot. Tájékozódnunk kell magáról a cégről, érvelni, miért szeretnénk ott dolgozni, minden egyes helyre külön állásra-szabott önéletrajzot és motivációs levelet küldeni. Persze az alap adott, de tényleg fontos itt-ott megfűszerezni, hogy azt lássa a cég, képben vagyunk, a szándékaink komolyak, nem csupán félvállról odadobunk egy példányt az életrajzunkból, 200. próbálkozás gyanánt.

 

Looking-For-a-Job

 

Egy másik lehetőség, ha a kapcsolati körünkben keresünk segítőket. Valakit, aki be tud ajánlani egy jó helyre, amit ismer, vagy akár „több szem többet lát” elv alapján csak tudatni velük, hogy azzal is segíthetnek, ha ők látnak egy hirdetést, ami a mi figyelmünket elkerülhette, így szólhatnak.

A lényeg az, hogy úgy fogjuk fel ezt az „állapotot”, mint az előszobáját egy jobb állapotnak. Maradjunk nyitottak, figyelmesek, motiváltak és ne lustuljunk el. Ha lehet, addig is képezzük magunkat szakmailag, élénkítsük fel nyelvtudásunkat, hiszen erre a tudásra manapság bizony egyre több helyen szükség van, de fejleszthetjük magunkat is, eljárhatunk rendszeresen edzeni. Mindezzel erős, magabiztos, határozott személy benyomását keltjük, amikor először találkozunk a leendő munkáltatóval, az első benyomás pedig fontos. A test és az agy folyamatos edzése, fitten tartása tehát elengedhetetlen.

Másunk sincs ilyenkor, mint időnk, de hogy eredményeket érjünk el, ki kell használni a szabad idő minden pillanatát, hatékonyan tölteni, minden nap tenni a cél érdekében, talpon maradni és haladni, lépésről-lépésre.

 

tumblr_inline_nnivgbJZY71t438va_540

 

A beilleszkedés az új munkahelyen igen kínos téma. Már eleve az, hogy bekerülsz, mint új arc, aki bizonyítani akar, de nem akar orkánszerűen végigsöpörni mindenki máson, akik több ideje ott vannak. Úgy látom nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy a főnök elégedettségét ki tudjuk vívni, de ez ne a kollégák ellenszenvével társuljon.

Pontokba szedtem, ami szerintem fontos, és amelyeket én is a saját káromon/sikeremen tanultam meg:

1.       Csendes szemlélőként legyünk jelen

Igen, az ember szeretne az új egész része lenni, mégis, lassú léptekkel kell közeledni. Idő kell nekünk is, a munkatársaknak is, így érdemes az elején elfogadni, hogy rövidebb ideig inkább csak kívülről nézzük a történéseket. Kell a távolságtartás, amíg mi magunk teljes képet nem kapunk, bele nem látunk a dolgok rendjébe, ki nem ismerjük az embereket.

2.       Serénység

Én azt mondom, csak mértékkel. Persze, tettre késznek kell lenni, de semmiképp sem túlbuzgónak, mert könnyen ellenszenvessé válhat a túlzott törtetés a kezdetek kezdetén. Ezen kívül még ha szakmailag úgy is érezzük, hogy képzettebbek vagyunk, mint a munkatársaink, akkor se tudálékoskodjunk, mert ez ellenszenvet válthat ki.

3.       Rugalmasság

Nos, igen. Bármi történjék is, bizony rugalmasan kell kezelnünk mindenféle változást és még véletlenül sem hangoztatni, hogy valami nem tetszik. Sajnos ma már amilyen könnyen betölthetünk egy állás, olyan könnyen el is veszíthetjük, nincs az az ember, aki ne lenne pótolható, így fontos a megfelelő hozzáállás.

4.       Alkalmazkodás

Saját magunk elfogadtatása érdekében nem kell feladnunk az egyéniségünket, de vannak helyzetek, amikor elkerülhetetlen az alkalmazkodás a többség igényeihez. Az élethez hozzátartozik a változás, a körülményekhez való folyamatos alkalmazkodás, az előre gondolkodás képessége.

5.       Jegyzetek

A kezdeti információáradat észben tartását segítheti, ha lejegyezzük a fontos dolgokat. Esetleg neveket, ha rossz a névmemóriánk. Még mindig jobb, mint újra és újra feltenni ugyanazt a kérdést.

6.       Idő

Pontosság! Időben érkezzünk, tartsuk be a munkahelyi szabályokat, az ebédszünetet ne nyújtsuk el, és lehetőleg ne mi legyünk az elsők, akik “viszlátot” mondanak a nap végén. 

7.       Feltérképezés

Hallgatni arany. Az első ponthoz kapcsolódva valóban jobban tesszük, ha az első hónapokban nem az önkifejezésre fektetjük a hangsúlyt, pláne, ha az azt mutatja, hogy nem vagyunk kompromisszum készek, hanem arra, hogy igenis beleillünk a csapatba, képesek vagyunk együtt működni.

 

 

 

képek forrása: www.tumblr.com

 

Szerző:

Álmodozó vagyok, aki képtelen megmaradni a realitás talaján, mert a lelke magasabbra vágyik. Kereső. Utazó a világban és önmagában, nyitottan az egész mindenségre. Csak egy kis lélek, aki valahonnan ide pottyant, s ha már így esett, gondolta körül néz.