Általában a véletlen folytán találnak rám azok a történetek, amelyek aztán hosszú-hosszú időn át velem maradnak. Valószínűleg ezen a filmen is átsiklottam volna, ha nincs a közvetlen környezetemben egy fotós, aki teljesen rákattant már az előzetesére is.
A film valós eseményeket dolgoz fel, alapjául a Greg Marinovich és Joao Silva fotóriporterek által írt könyv szolgált. Sajnos a kötet magyarul nem elérhető, pedig nagyon kíváncsi lennék rá.
A film a ’90-es évek Dél-Afrikájában játszódik, amikor az apartheid rendszer a végét járja. Polgárháború zajlik, az utcákon mindennaposak az összecsapások, rengetegen ember leli halálát a harcokban. Ebbe a közegbe érkezik meg a fiatal Greg Marinovich, de fogalma sincs, hogy mibe tenyerel. Megismerkedik azonban három tapasztaltabb riporterrel – Joao Silva-val, Kevin Karter-rel és Ken Osterbroek-kal -, ezután együtt vadásznak a megfelelő pillanatokra. Egyre durvább helyzetekbe kerülnek, sokszor az életük kockáztatásával készítenek el egy-egy képet. A négyes a Bang-Bang Klub néven válik a szakmában ismertté. A Dél-Afrikában töltött idejük alatt a csoport két tagját is Pulitzer-díjjal tüntetik ki. Később azonban kénytelenek lesznek átértékelni a dolgokat…
www.imdb.com
Nem nagyon szoktam ilyeneket írni, de engem megdöbbentett a történet. Leginkább csodálattal tudok adózni a fotós csoport tagjai felé. Hatalmas bátorság kellett ahhoz, amit csináltak. Sőt, talán már eszelősség. A film készítői igyekeztek hűek maradni a valósághoz, még a képek elkészültének körülményeit is teljes mértékben leutánozták. Sok fotó a tűzharc közepette, mondhatni a frontvonalban készült. Marinovich díjnyertes fotóján például egy lángoló ember látható. A társaságnak egyébként rendkívül fontos szerepe volt abban, hogy az egész világ megtudta, mi folyik Dél-Afrikában. A tagok néhány képét itt tudjátok megnézni.
Természetesen a film során nem csak a véresebbnél véresebb jelenetek követik egymást. Van alkalmunk látni a szereplőket, mint magánembereket is. Megismerjük mivel, kivel töltik a szabadidejüket. Természetesen a hollywoodi imázs részeként azért a romantika sem maradhat ki a történetből.
Őszinte leszek, egyébként sem a film rendezőjét, sem a színészek nagy részét nem ismerem. Egyedül a Marinovich-ot játszó Ryan Philippe nevével találkoztam eddig több helyen. Az én véleményem szerint a szereplőket nagyon jól összeválogatták. Bár ezen a szinten már nem igazán lehet laikus szemmel rossz színészi játékot megállapítani.
A film több szempontból is óriási hatással volt rám. Egyrészt a tudat, hogy amit én kényelmesen a fotelból néztem, azt emberek közvetlen közelről átélték. Másrészt a film nem véletlenül kapta a drámai besorolást, nem vagyok egy mimóza típus, de sokszor elszorult a torkom…
Ajánlani azoknak ajánlom elsősorban, akik kedvelik az igaz történeten alapuló filmeket, és érdekli őket, hogy készültek fényképek a géppuskák kereszttüzében.
Itt meg tudjátok hallgatni a film egyik zenéjét, szerintem nagyon különleges hangulata van:
kiemelt kép: http://www.creativoshoy.com/en/
