Az apokalipszis színei – avagy ismertető Krasznahorkai Lászlóról

Az apokalipszis színei – avagy ismertető Krasznahorkai Lászlóról

Ez alkalommal egy kortárs írót fogok ismertetni nektek, kinek regényei olyanok, mint egy téli, sötét, hideg, de finom illatú, maga módján elbűvölő színű naplemente. Krasznahorkai László világába kukkantunk ma be.

A vándor. Életvitelével kapcsolatban így tudnám jellemezni, hiszen már a rendszerváltásig is ez a csapongó életmód volt rá a jellemző, csak országon belül, azt követően pedig kitágította lakhelyeinek spektrumát szinte az egész világra. Élt már az Egyesült Államokban, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, de Kínában és Japánban is. Ahová mindig visszasodorja sorsa az Berlin. Valószínű azért, mert nagyon sokat köszönhet ennek a városnak, itt tud igazán önmaga lenni, ami nem csoda, hiszen Berlin a kortárs irodalmi élet egyik központja, művészi kikötője, ahonnan útra lehet kelni, de visszahúz a szív.

pinterest.com

pinterest.com

Bár műveiben a széleskörű világi tapasztalat visszatükröződik, mégis zárt, szűk térben játszódnak, melyben a szereplőknek nincs nagy lehetősége mozgásra. Az Isten háta mögött láthatjuk a teremtés minden mozzanatát, valamint a világvégének hangulatát. Apokaliptikus katasztrofizmus, hogy konkrétabb legyek a regények, novellák hangulatával kapcsolatban. Sötét, reménytelen közegek ezek, melyek nagyon jól tükrözik az író világról alkotott szemléletét azonban ezekben a dekadens sorokban mégis van valami gyönyörködtető. Az pedig az, ahogy fogalmaz és precízen, térképszerűen leír. Szereplői tudatának narrációja vezet minket a könyvekben, melyekbe beékelődnek a párbeszédek.

Őt olvasva az ember mélyen elgondolkodik egyszerű hétköznapi dolgain, problémáin, és ez az, ami fontos alkotásaival kapcsolatban, hiszen nekünk írja, és nem hazudik, nem néz úgymond hülyének minket, mint a legtöbb hatásvadász film. Mintha leülne közénk és reálisan, mégis olykor misztikusan hosszú mondatokkal, túlságosan is hosszúakkal – van olyan regénye is, ami csak egyetlen mondatból áll – meséli el az élet nagy igazságát, a közös sorsot, hogy minden reménytelen, főleg a megismerés, az igazság, de amíg kíváncsiak vagyunk, addig hajt minket az életvágy az újabb kérdések megválaszolása felé.

“Nem választanunk kell, hanem megnyugodnunk, nem választani a helyes és helytelen között, hanem megnyugodni, hogy nincs ránk bízva semmi, felfogni, hogy egyetlen nagy gondolatrendszer helyessége sem az igazságán múlik, mert nincs mihez hozzámérni, hanem szépségén, és ez a szépség váltja ki a hitet, hogy e szépség: helyes.”

A művek fordulatossága mellett azért szeretem olvasni írásait, mert dallama, ritmusa, érezhető zeneisége van sorainak. Legismertebb regényének neve is utal effajta tulajdonságra, hiszen Sátántangó a címe. Itt több szempontból járhatjuk körbe egy kis közeg közös miliőjét és az abban rejlő problémákat, de valahogy mindig ugyanoda térünk vissza, a kudarcba, ütemszerűen, mint egy tánclépésben. A történeteket tulajdonképpen bármilyen sorrendben olvashatnánk, azonos helyre lyukadnánk ki. Megváltás regénynek is szokták emlegetni, de a megváltás nem jön el benne.

„Az eddig bénán függő lámpa most ingani kezdett, s a félkaréjnyi fény, mely homályban hagyta a mennyezetet meg a falak fölső peremét és erőtlenül kiemelte odalent a három embert a szárazsüteményekkel, levestésztával, pálinkás- és borospoharakkal telezsúfolt pultot, az asztalokat, a székeket meg az elkábult bögölyöket, ringó hajóként elindította a kocsmát a késő délutáni szürkületbe.”

Saját elmondása szerint műveinek tragikus olvasata mellett, komikus is van, mint Kaffka írásainak, aki hatással volt rá, akárcsak Bulgakov vagy Marquez. Továbbá nem szeret határt szabni prózájának, nem is tud, hiszen ha elkezd írni, nem képes ilyenre figyelni. Nekem nagyon szimpatikus ez, a jazz zene szabadsága jut róla eszembe.

Művészete és ő maga is nagyon közeli viszonyt ápol az elismert magyar filmrendezővel Tarr Bélával. Ennek köszönhetően megannyi közös munkával gazdagították a filmvilágot. A fentebb említett kánont formáló regényt, a Sátántangót is megfilmesítették. Akárcsak Krasznahorkai mondatai, ez is jelentős terjedelmű, több mint 7 órás.

magyarnarancs.hu

magyarnarancs.hu

Érdekességként megsúgnám, hogy nagyon szereti a festészetet, ezt a köztudatban kevesen tudják róla. Max Neumann az egyik kedvenc festője, még könyvet is írt képeinek az elemzéséhez és értelmezéséhez a 2000-es évek végén ÁllatVanBent címmel.

Mi mással is zárhatnám Krasznahorkairól szóló cikkemet, mint hogy – számos elismerése mellett – idén elnyerte a Nemzetközi Man Booker díjat, amit nemhogy első magyarként, de első kelet-európaiként vehetett át Franciaországban. Szóval dagadjon mellünk a büszkeségtől, hogy ilyen írónk is van. Jómagam nagyon szeretem a könyveit, ebből kifolyólag egyáltalán nem lepődtem meg a kitüntetés hallatán. Remélem meghoztam a kedveteket, hogy belekezdjetek valamelyik művének elolvasásába. Alább ajánlok is pár remek könyvet tőle:

Regényei: Sátántangó, Az ellenállás melankóliája, Háború és Háború
Elbeszélés kötetek: Urgai fogoly, Seiobo járt odalent, Megy a világ

Szólj hozzánk!