az elengedésről…

az elengedésről…

A legtöbbször az elengedés a legnehezebb. Főleg akkor, ha egy olyan dologról van szó, amihez nagyon ragaszkodunk. Azonban meg kell tanulnunk megválni a dolgoktól, elbúcsúzni emberektől, hiszen ha magunkba zuhanunk, azzal nem gyászolunk, hanem csak magunknak ártunk. Mindennek megvan egy ideje, az elengedésnek is, de ezt nem húzhatjuk egy örökkévalóságig. Minél hamarabb megtanulsz továbblépni, annál hamarabb nyered meg a lelki békéd. És számodra ez kell a legfontosabb legyen.

http://mnnews.today

 

1. A tagadás és izoláció

Először nem akarod elhinni. Újra és újra végigolvasod az üzeneteket, keresed a legapróbb jelét is annak, hogy csupán egy vicc az egész. Számtalan embert felhívsz, oldalakat olvasol, próbálod meggyőzni magad, hogy mégsem történt meg. A szobádba zárkózol, nem beszélsz senkivel, nem eszel és inni sem tudsz. A napok egybefolynak, minden perc végtelennek tűnik. Kicsit olyan, mintha már nem is élnél igazán. Mintha egy Dementor leszívta volna a lelked, s csak az üres test maradt. Nem beszélsz a családoddal, nem találkozol a barátaiddal, s teljesen elizolálod magad. Élsz a kis saját világodban, s várod, hogy mikor ébredsz végre fel abból a rossz álomból.

2. Harag

Sírsz és ordítasz. Kiabálsz, folyamatosan haragot és dühöt érzel magadban. Haragszol rá, hogy hogyan volt képes elmenni. Egy nap azt ígéri, hogy mindig melletted lesz, a másik nap pedig már sehol sincsen. Majd magadra is haragudni kezdesz, hogy miért kezdtél el beszélni vele, miért lettetek olyan jóba. Megkérdőjelezel minden beszélgetést, nem tudsz hinni neki már. Újra és újra olvasod az üzeneteket, s magadban átkozol minden egyes szót, amit neki írtál. Már nem is rá haragszol, hanem magadra. Hogy miért nem vette észre hamarabb. És miért nem állítottad meg.

3. Az alkudozás

A harag rosszabb lesz. Folyamatosan az okon jár a fejed, próbálod megfejteni a rejtélyt. Mi lett volna, ha orvoshoz fordultunk volna? Vagy hamarabb észreveszed a jeleket? Mi történt volna, ha szólt volna időben, te pedig megtudtad volna állítani? Keresed a jeleket, a nyomokat, az okokat. Nem akarod feladni, valahol a szíved mélyén reménykedsz abban, hogy vissza tudod hozni. De már nem tudod.

4. Depresszió

Ez a legrosszabb része. Amikor már elmúlik a harag, véget ér az alkudozás és lassan kezded végre elfogadni, hogy nincsen többet. Magadba fordulsz. A napok egyhangúan telnek, néha tudsz enni, néha pedig semmi sem akar lemenni a torkodon. Sírsz, de már nem ordítva, hanem csendesen. Magadban. De ez rendben van. Jogod van szomorúnak lenni, jogod van síni és arra is, hogy fájjon. Mert fájnia kell. Egy olyan ember ment el az életedből, akinek nagy szerepe volt. Éjjeleket beszéltetek át, szinte alig vártátok, hogy találkozzatok. Kicsit azonban mégis hihetetlennek tűnik, hogy tényleg elment. Már eltudsz menni a háza előtt, de még mindig nem mersz bemenni. 

5. Elfogadás

Ez az a pillanat, amikor már nem csak a háza előtt tudsz elmenni, hanem be is tudsz menni a szobájába. Amikor a szüleivel beszélsz, már nem érzed a gombócot a torkodban. Elfogadtad, hogy elment, s elengedted. Nem haragszol rá, csakis a legjobbakat kívánod neki. Bárhol is legyen. 

 

Kiemelt kép: http://mnnews.today

Szerző:

"Olyan sokan vagyunk, akiknek együtt kell élniük azzal, amit tettünk, és amit nem tettünk meg (...). A dolgokat, amelyek nem jól sültek el, azokat a dolgokat, amelyek frankónak tűntek akkor, mert nem láthattuk előre a jövőt. Bárcsak láthattuk volna a következmények végtelen fonalát, amelyeket legkisebb cselekedeteink eredményeztek! De addig nem tudtuk meg, míg a tudás már haszontalanná nem vált." /John Green/