Az élet örökmozgó szerelmese – ajánló Szabó Leventéről

Az élet örökmozgó szerelmese – ajánló Szabó Leventéről

Úgy tartja a mondás, egy kép többet mond ezer szónál. De mi a helyzet, ha valakiről szinte semmit sem tudsz, csupán az általa készített fotók mutatják az utat, akár a meghitten pislákoló fáklyák a sűrűsödő éjszakában? Vajon valódi a fényük, vagy csupán a környező tárgyak játékszínű tükörfénye?

Bevallom, amikor leültem Szabó Leventével szemben, hogy elkészítsük az interjút, kérdések egész özöne kavargott a fejemben, de csak halvány sejtelmem volt, hogyan alakul majd a beszélgetés. Őszintén? Ezerszer könnyebb és gördülékenyebb volt, mint amire számítottam. Levi borzasztóan közvetlen személyiség, akivel nagyon könnyű megtalálni a közös hangot.
És hogy miért is mesélek ma nektek róla?
Levi a fotózás és a spontaneitás szerelmese.
Utazó.
Rendkívül tudatos és alapos, mégis megállíthatatlan, akár egy örökmozgó.
Valaki, aki keresi a helyét a világban. Valójában tényleg minden szegletében szeretne körülnézni, hogy ráleljen.
Valaki, aki mer változtatni és lépni, ha úgy érzi, letért az útról, amelyen járnia kell.
Olyan ember, aki nem csupán tehetetlenül vár, hogy a csodák egyszer csak kopogtatnak az ajtaján, és megtörténnek vele, hanem bátran, mindent maga mögött hagyva megindul, és kitárt karokkal fogadja az élet újabb öleléseit vagy ütéseit. Merészségének hála a világ rengeteg csodás pontját bejárta már – legutóbb egy tengerjáró hajó fedélzetén töltött el hosszú hónapokat.

Ám úgy érzem, mindezek mozgatórugója, a tettek mögött megbúvó, visszatérő minta a fotózás szeretete, hiszen a hajón is ezzel foglalkozott. Képei egy izgalmas, mesés élet mindennapjaiba repítenek minket, pálmafák és a buja kék tenger izzó pillantásaiban elveszve merenghetünk, mit keresünk még mindig Budapest utcáin délután fél hatkor, szmog- és bánatfelhőbe burkolózva, amikor az élet ilyen is lehet?
Szavai borzasztóan inspiráló hatást tettek rám, és úgy gondolom, mindannyian sokat tanulhatunk még tőle. Hamarosan ti is megismerhetitek majd, milyen érzés nekivágni a nagyvilágnak egy fényképezőgéppel az oldalatokon – addig is nézzetek körül az Instagram-oldalán.

Szerző:

Kata

“Lennék szó egy könyv száztizenharmadik oldalán. Olyan titokzatos és virágillatú, édes magánhangzók és kacskaringós, komolyan koccanó zöngék alkotta csoda, valahol a lap alján megbújva. A csésze peremén végigfutó, kissé repedt minta, amelyre rákacsint egy száradó kávécsepp. Rojt a függönyön, apró jégcsillag a keményen kacagó szélben, a hajnal nyolcadik fénye – tudod, az a didergő sugár, ami olyan kedveskedve vackolja magát az ég sötétkéje alá. Gitárhúrról lepattanó, tétova hang, vagy egy alvó reményteli sóhaja. Nevető sugár a nedves macskakövön. Elharapott vonatfütty. Hamvas őszillatú almáspite lehulló morzsája. Szívdobbanás. Kecses tollvonás egy papíron.”

Szólj hozzánk!