az életem bástyája nekem te is vagy

az életem bástyája nekem te is vagy

Ha egyszer le kellene mondanom mindenről, és csak egy valamit vihetnék magammal: téged választanálak. Mióta a világom része vagy, minden nap új dolgokat veszek észre. Olyanokat, melyek eddig is nyilvánvalóak voltak talán, csak nem akartam észrevenni őket. Aztán jöttél te, bérletet váltottál az életembe, és megtanítottad, hogy nem kellenek a lábjegyzetek. Általad és belőled merítettem erőt ahhoz, hogy átértékeljem a kapcsolatokat, melyeknek része voltam. Tőled kaptam bátorságot, hogy szembenézzek azzal, mely eddig is egyértelmű volt: az egyetlen valódi, vegytiszta, pozitív emberi kapcsolatom csak és kizárólag te vagy.

Jöttél és aranytálcán letetted elém önmagamat. Kézen fogtál, és megmutattad, milyen az a világ, ahol nem hagyom elnyomni azt, aki vagyok, hanem kiállok érte. Az évek alatt nem csak hozzád kerültem közelebb, hanem a lányhoz is, aki én vagyok. Azt mondják, hogy az életedet csak te alakíthatod. Én ebben nem hiszek: a világomat a rohadó emberek kezdték el bennem és körém építeni, majd jöttél te, és az alapoktól újjáépítetted. Neked köszönhetem azt, hogy otthon vagyok önmagamban.

A múlt árnyékában éltem, míg meg nem ismertelek. Folyton a tegnapokon rágódtam, elfelejtettem megélni a mát, és nem láttam a holnapokban rejtőző lehetőségeket. Hosszú és nehéz utat jártam be, de sikerült: már nem hagyom, hogy a múlt tönkre tegye a jelenemet. Reggelente még mindig félelemmel ébredek, de már nem az elmúlt történések, hanem az előttem álló nehézségek táplálják a félelemérzetet.

A legnagyobb, legértékesebb erényem vagy. Jutalom, béklyó. A te létezésedért vagyok a leghálásabb. Naponta órákat mélázok egy helyben azt a kérdést vitatva, vajon jó ember vagyok-e. Az utolsó perc, utolsó kétségbeesett szívdobbanásában mindig belépsz a fehér, masszív ajtómon, mely a kinti világ elől rejt el – és én akkor rájövök, ha te vagy mellettem, ha az univerzum téged nekem szánt és engem neked, akkor a temérdek hibám ellenére mégsem lehetek olyan rossz ember.

Esténként, mielőtt lehunyom a szemem, gyakran mondom azt hangosan, hogy ,,reggel találkozunk”, még akkor is, ha már alszol. Ez tart fenn bennem egy érzést, melyet még soha, sehol, senkivel nem élhettem át. Biztonság – ezt teremtetted meg, és alakítottad át a fogalmat számomra érzéssé. Tényleg úgy van, hogy ,,amit te láttál, azt még nem mutattam senkinek, ha nem láthatnálak többé, a lelkem semmi nem menti meg, melletted ébredni az olyan, mint megszületni, ha két test összeolvad, azt már nem lehet megszüntetni”.

Életem során sok mindent és mindenkit elveszítettem: így kellett lennie, hagytam elveszni, elsétáltam vagy elsétáltak. Bármelyik valósult meg, én mindig meggörnyedtem a fájdalom alatt, könnyek ömlöttek a szemeimből, sírt a lelkem és a szívem. Most már ilyenkor odajössz hozzám, átölelsz és két szó hagyja el a szádat: ,,én szeretlek”.

Az ilyen napokon, amikor vérzik a szívem, döbbenek rá arra, hogy lassan négy éve te vagy az egyetlen egy állandó az életemben. Ha nem ismerlek meg azon a hétvégén, a nagymamám halálakor, most nem írnám ezeket a sorokat sem. Valószínű elfüggönyözött, sötét szobában gubbasztanék, remény és hit nélkül, a sebeimet kapargatva, céltalanul és teljesen egyedül.

A mindennapok hatásaival, érzéseivel, feladataival, a gondolataimmal és gyakran saját magammal nekem kell megküzdenem, mert ez egyszemélyes háború, de ,,a boldogság kapuján, azt hiszem, már együtt megyünk be”.

Köszönlek téged és azt a legfőképp, hogy akkor is elviselsz engem, amikor már én sem vagyok rá képes. Rabolod az ihletem minden nap, de amíg saját magamtól és a kinti világtól nyújtasz menedéket, építesz és színekkel pumpálod tele a lelkemet, addig nem bánom, gyere és vidd.

dsc08434

(A zeneszöveg részletek Tkyd: Fehér királynő című dalából vannak.)

Szerző:

Könyvekben élek. Az írók, és a műveik szereplői gerjesztik nekem a komfortos világomat, ahol én jól érzem magam. Azt hiszem, ha nem egy ilyen múlt lenne mögöttem, mint amilyen van, most nem értékelném az apró dolgokat, nem írnék, és nem lenne egy könyvjelzőm ,,A KÖNYVEK NEM BÁNTANAK" felirattal.