Kora reggel álmos emberek kávéért nyúlnak. Tizenegy gyerkőcre vár tizenegy segítő. Ismerkedünk, barátkozunk, talán esetlenek is vagyunk, aztán lassan megérkeznek. Mindenki megtalálja a hangját, feloldódik a másikban. Szívet cserélünk, öt napig teljes békében, egybeolvadva létezünk. A mi szimbiózisunk törékeny. Fogom a kezed, hogy el ne ess. Tanítalak szavakra, tanítasz élni. Mást tudunk, másképpen. Megosztod velem mindazt, amit ismersz. Így leszek félelmek nélküli, csodákban újra hívő lány. Itt nincs más csak a csend végtelensége. Kikiáltod a világnak fájdalmaidat és örömeidet. Hangosabb vagy minden földi láncnál. Muzsikálunk és megosztjuk kívánságainkat egymással. Örülünk minden egyes apró sikernek, mert tudjuk, ezek visznek előre titeket.Napról napra elámulunk milyen ügyesek vagytok. A mi hőseink. Nagy öleléseket kapunk, és a kezdeti könnycseppek mosollyá serdülnek. Hinta száll, indulás. Messzire repülnek álmaink. Lassan haladunk előre. Apró, de fontos változásokat élünk meg. Szétfeszít az izgalom, hiszen láttad? Együtt nevettünk. Megosztotta velem a saját kis kuckóját. Belebújtam és megágyazott benne a szívnél. Fügéket számlálunk, füvet simogatunk, a természet most bennünk létezik. Kézen fogsz, rám nézel és azt mondod: gyere! Én még soha ilyen boldog nem voltam emberi szótól. Együtt számolunk, álomport hintek szemeidre, de addig nem alszol el, amíg számodra a tökéletesen biztonságos pillanat el nem jön. És hét végére már szuszog is az ölemben a szőke kisfiú.
Jöttél hozzánk, drága Kisherceg, felfedezni bolygónk gazdagságát.Rajtunk a sor, hogy megismerjük a tiédet. Tudunk a rózsádról, melyet oly nagy féltéssel gondozol, hiszen te is az vagy nekünk. Gyönyörű virág, ami a szeretettől nő nagyra, hoz bimbót és felejti tüskéit. Keringő galaxisok és kígyók, amik elefántot esznek. Aztán mindenki hazamegy.
Pénteken pedig elzokogunk egy heti örömöt a lélekről. Jövőre ugyanitt, ügyes kis csapat, elmondjuk mi volt ma a jó nekünk.
