Az én kertem titkai

Az én kertem titkai

Van egy kert. A búvóhelyem. Benne nőttem fel. Tanúja volt kislánykori játékaimnak. Pitypangos koszorút fontam a közepén. Négylevelű lóherék után kutattam, sikertelenül. A földön ez az egyetlen hely, amely felcseperedésem minden nyarának színhelyet adott. Ott álmodoztam a hársfák sűrű lombja alatt, kívántam valami őrült fontosat a hullócsillagoktól, dús fűszálain heverve. Emlékszem, maga volt a világ számomra. Úgy éreztem, ez az egyetlen hely, ami őriz és egyben képes teret adni szárnyalásaimnak. Mint egy óriási fészek.

Mára már csak időnként van alkalmam visszatérni. De még mindig ugyanazokat az érzéseket kelti bennem. A biztonságot és a nyugalmat, miközben képzeletem ott szárnyal valahol a fecskék röptében az égen. 

 

6d323f41e5e1bffb78bbaac63ea52e46

 

Szerelmeim nyarát idézi, szívdobbanásaim ott visszhangzanak a zizzenő falevelek sűrűjében. A végtelen zokogásokat a hintaágyban, mikor véget értek. A barátaim nevetését, a meghitt beszélgetéseket a tűz mellett. Hajnali merengéseket, várván a felkelő napot és az ihletet.

Titkaim és emlékeim kertje. Kincseket rejt, de igazából nem kézzel fogható kincsek ezek. Nem egy elásott ládika, megtömve minden földi jóval. 

Más nem is értheti talán.

Csakis én.

De azt hiszem, azt mindenki érti, milyen iszonyatosan fontos, hogy az ember valahol a világban találjon egy helyet, ahol olykor a legborzasztóbb, mégis a legtisztább önmaga lehet. Ahol meztelenre vetkőztetheti a lelkét. Ahol nem bántják és nem kap ítéletet. Ahol zokoghat torka szakadtából, mert a dús kert elnyeli a hangokat, akár csak a könnyeket.

Néha azt kívánom, bárcsak keletkezne egy rés a kőfalon, hogy valaki bepillanthasson… És lásson. 

Végre lásson.

Néha azt kívánom, bárcsak tetten érne valaki abban a tiszta pillanatban.

 

Néha megosztanám az én kertem titkait…

 

képek forrása:www.tumblr.com

Szerző:

Álmodozó vagyok, aki képtelen megmaradni a realitás talaján, mert a lelke magasabbra vágyik. Kereső. Utazó a világban és önmagában, nyitottan az egész mindenségre. Csak egy kis lélek, aki valahonnan ide pottyant, s ha már így esett, gondolta körül néz.