Sokan vagyunk, akiknek az alkotás folyamata nem pusztán egy hobbi vagy múló szeszély, sokkal inkább életforma. Ezzel kelünk és zuhanunk álomba, ott lüktet az ereink fala mögé bújva, és belélegezzük a város zajával együtt.
Papp Ádám ízig-vérig író – méghozzá pályája elején álló tehetség, akivel most megjelent kötete kapcsán beszélgettem.
Nemrég jelent meg Félhomályok füstjében című köteted. Hogy mutatnád be? Mit jelent számodra?
A Félhomályok füstjében kötetem az elmúlt másfél – két évemben született verseket tartalmazza. Minden adott volt. A folyamat, hogy mit akarok, és hogy kiket szólítanék meg. Ez a kötet a férfi-női kapcsolatokról szól – pontosabban, ahogy a férfiak és nők végigmennek egy bizonyos folyamaton: a kalandozásoktól a teljesség, a szerelem beteljesüléséig, amely azzal a letisztulással, önismerettel jár, amely eljuttatja az embereket arra a pontra, hogy valójában mit is akarnak akár az élettől, akár a szerelemtől.
A verseid nagyon nyers, az életből kitépett szavakból állnak, erő süt belőlük. Nagyon igaziak. Ez tudatos koncepció, vagy a saját, kialakult stílusod, amely önkéntelenül tör elő belőled?
Ehhez kell, hogy először is tisztában legyek azzal, hogy mi zajlik akár az én életemben, akár a külvilágban. A jelen állapotokról, megélt történeteket írok, amelyeket én, vagy mások éltek/élnek meg.
Emlékszel még, mikor jött az első késztetés, hogy leírd a gondolataidat? Minek hatására?
2003-ban kezdtem el írogatni. Először egy humoros kis történetet írtam, amit felolvastam a nagyszüleimnek, akik a hasukat fogva nevettek, mert olyan viccesnek találták. Csak úgy jött egyik pillanatról a másikra. A hatás szerintem már kiskorom óta engem kísért, és ekkor értem el ehhez a ponthoz.
Kit szólítasz meg a műveidben?
Minden olyan embert, akik megélik, megélték, vagy meg fogják élni ezeket a helyzeteket. Igyekszem erőt adni ezzel, és utat is mutatni – persze ez nem csak tőlem függ, hanem az olvasóktól is.
Hogy néz ki nálad az írás folyamata?
Az írás nálam egy gyors lefolyású dolog. 3-4 perc alatt megírok egy verset. Előtte megszületik egy gondolat, amit vissza-visszajátszok magamban, aztán tovább gördül ez a folyamat és kész is az első néhány sor. Végül elkezdem leírni, és a szavak, a gondolatok futólépésben jönnek.
Általában képekkel együtt osztod meg a verseket az oldaladon, ennek mi a funkciója? Plusz jelentésréteget ad?
Amikor elkezdtem publikálni a közösségi oldalon/oldalakon, eleinte nem raktam képeket a verseim mellé, aztán egy kedves ismerősöm üzent nekem, hogy mi lenne, ha mégis tennék, hogy az emberek ne csak a szavakat olvassák, hanem megpróbálják képekkel együtt teljes egészében összerakni. Végül ez tényleg bejött.
Sosem kételkedtél a tehetségedben? Mindig biztos voltál abban, hogy ezzel kell foglalkoznod?
Amióta ezt csinálom, természetesen voltak nehezebb időszakok, de sosem tudtam elhagyni az írást. Hű társak vagyunk.
Honnan merítesz ihletet? Ki/mi inspirál?
Az ihlet szintén adott: az élet, a mindennapok. Inspirál a zene és a kedvenc íróim és költőim: Ady, József Attila, Szabó Lőrinc, Kosztolányi, Charles Bukowski, Jack Kerouac és Allen Ginsberg.
A kortárs irodalomból kinek a könyvét vinnéd magaddal, ha egy évre elvonulnál a világ elől?
Sohonyai Attila költőbarátom Metamorfózis című kötetét vinném magammal – és nem csak azért, mert megvan, hanem mert abban is el tudtam úgy mélyülni, mint Charles Bukowski könyveiben.
Írásaidban a zene is fontos szerepet játszik, sokszor szinte érzem, ahogy a szavak táncra perdülnek egy dallamra. Hallgatsz zenét alkotás közben? Milyen stílus, milyen dalok, amik igazán közel áll hozzád?
A zene szintén fontos részem kiskorom óta, zenéltem is pár évig. Az írás mellé is kell. Általában rock és blues zenéket hallgatok: nagy hatással van rám például a Hobo Blues Band,
a Motörhead zenekar, Lou Reed, Leonard Cohen, Nick Cave, Johnny Cash vagy a rock & roll királya, Elvis Presley. Őket hallgattam a legtöbbször egy-egy művem megírása közben. Sőt Lana Del Rey dalait is imádom. Szeretem ezt a két stílust, nagyon közel áll hozzám – mondhatni ebben élek, ilyen az életfelfogásom. Szoktam is mondani, hogy az én rock & rollom blues-zal van ízesítve.
Mit gondolsz a költészet mai állásáról? Hogyan lehetne népszerűsíteni az irodalmat?
A költészet örök – az is, akár a zene, mindenütt ott van. Tudni kell jól belecsempészni bizonyos dolgokba, hogy az utánunk következő generáció is megértse; hogy akár kicsit, akár nagyon, de megkedvelje, hisz rengetegen vannak, akik távol állnak ettől.
Mi a célod az írással?
Én nem akarom megváltani a világot, csak hozzáteszek valami pluszt, vagyis nagyon igyekszem, hogy szebb és jobb legyen. Amióta komolyabban írok, ez a hivatásom. Szeretek adni az embereknek – pláne a lelküknek – egy kis simogatást, egy kis útmutatást.
Mi az az 5 szó, ami tökéletesen jellemez téged?
Öntörvényű, érzelmes, igazságos, szókimondó, gátlástalan.
Lázadónak tartod magad?
Bizonyos szempontból igen. Meg nem alkuvó típus vagyok; valamint nem szeretem, ha rám erőltetnek olyan dolgot, amit nem akarok.
Nagy mérföldkő az ember életében, amikor kiadják a kötetét. Most hogyan tovább, mik az ezt követő célok, amelyek a szemed előtt lebegnek?
Készül a következő kötetem, amit 2017 márciusában vagy áprilisában szeretnék kiadatni. Hobbiból fotózom, ezzel is szeretnék majd a közeljövőben komolyabban foglalkozni; végül, ha minden jól megy, egy kicsit színész is leszek újra, ugyanis másfél évig egy társulatnál játszottam. Gyerekkorom óta ez is az álmom, valamint a zenélés komolyabban.
Mit tanácsolnál azoknak, akik félnek megmutatni a fiókban lapuló műveiket?
Ha már egy értelmes szó is van abban, amit leírnak; látják és értik saját magukat, akkor azzal már nem lehet gond. Rengeteg tehetség van, akik csak a fiókjaikban tartják az írásaikat. Srácok, egy életetek van, éljétek, ne féljetek.
Köszönöm az interjút, Ádám munkásságát az alábbi linkeken követhetitek:
www.facebook.com/pappadamhivatalos
https://www.facebook.com/lostillusions