„Az én rock & rollom blues-zal van ízesítve” – interjú Papp Ádámmal

„Az én rock & rollom blues-zal van ízesítve” – interjú Papp Ádámmal

Sokan vagyunk, akiknek az alkotás folyamata nem pusztán egy hobbi vagy múló szeszély, sokkal inkább életforma. Ezzel kelünk és zuhanunk álomba, ott lüktet az ereink fala mögé bújva, és belélegezzük a város zajával együtt.
Papp Ádám ízig-vérig író – méghozzá pályája elején álló tehetség, akivel most megjelent kötete kapcsán beszélgettem.

Nemrég jelent meg Félhomályok füstjében című köteted. Hogy mutatnád be? Mit jelent számodra?
A Félhomályok füstjében kötetem az elmúlt másfél – két évemben született verseket tartalmazza. Minden adott volt. A folyamat, hogy mit akarok, és hogy kiket szólítanék meg. Ez a kötet a férfi-női kapcsolatokról szól – pontosabban, ahogy a férfiak és nők végigmennek egy bizonyos folyamaton: a kalandozásoktól a teljesség, a szerelem beteljesüléséig, amely azzal a letisztulással, önismerettel jár, amely eljuttatja az embereket arra a pontra, hogy valójában mit is akarnak akár az élettől, akár a szerelemtől.

A verseid nagyon nyers, az életből kitépett szavakból állnak, erő süt belőlük. Nagyon igaziak. Ez tudatos koncepció, vagy a saját, kialakult stílusod, amely önkéntelenül tör elő belőled?
Ehhez kell, hogy először is tisztában legyek azzal, hogy mi zajlik akár az én életemben, akár a külvilágban. A jelen állapotokról, megélt történeteket írok, amelyeket én, vagy mások éltek/élnek meg.

Emlékszel még, mikor jött az első késztetés, hogy leírd a gondolataidat? Minek hatására?
2003-ban kezdtem el írogatni. Először egy humoros kis történetet írtam, amit felolvastam a nagyszüleimnek, akik a hasukat fogva nevettek, mert olyan viccesnek találták. Csak úgy jött egyik pillanatról a másikra. A hatás szerintem már kiskorom óta engem kísért, és ekkor értem el ehhez a ponthoz.

Fotó: Lost Illusions

Fotó: Lost Illusions

Kit szólítasz meg a műveidben?
Minden olyan embert, akik megélik, megélték, vagy meg fogják élni ezeket a helyzeteket. Igyekszem erőt adni ezzel, és utat is mutatni – persze ez nem csak tőlem függ, hanem az olvasóktól is.

Hogy néz ki nálad az írás folyamata?
Az írás nálam egy gyors lefolyású dolog. 3-4 perc alatt megírok egy verset. Előtte megszületik egy gondolat, amit vissza-visszajátszok magamban, aztán tovább gördül ez a folyamat és kész is az első néhány sor. Végül elkezdem leírni, és a szavak, a gondolatok futólépésben jönnek.

Általában képekkel együtt osztod meg a verseket az oldaladon, ennek mi a funkciója? Plusz jelentésréteget ad?
Amikor elkezdtem publikálni a közösségi oldalon/oldalakon, eleinte nem raktam képeket a verseim mellé, aztán egy kedves ismerősöm üzent nekem, hogy mi lenne, ha mégis tennék, hogy az emberek ne csak a szavakat olvassák, hanem megpróbálják képekkel együtt teljes egészében összerakni. Végül ez tényleg bejött.

Sosem kételkedtél a tehetségedben? Mindig biztos voltál abban, hogy ezzel kell foglalkoznod?
Amióta ezt csinálom, természetesen voltak nehezebb időszakok, de sosem tudtam elhagyni az írást. Hű társak vagyunk.

Honnan merítesz ihletet? Ki/mi inspirál?
Az ihlet szintén adott: az élet, a mindennapok. Inspirál a zene és a kedvenc íróim és költőim: Ady, József Attila, Szabó Lőrinc, Kosztolányi, Charles Bukowski, Jack Kerouac és Allen Ginsberg.

A kortárs irodalomból kinek a könyvét vinnéd magaddal, ha egy évre elvonulnál a világ elől?
Sohonyai Attila költőbarátom Metamorfózis című kötetét vinném magammal – és nem csak azért, mert megvan, hanem mert abban is el tudtam úgy mélyülni, mint Charles Bukowski könyveiben.

Írásaidban a zene is fontos szerepet játszik, sokszor szinte érzem, ahogy a szavak táncra perdülnek egy dallamra. Hallgatsz zenét alkotás közben? Milyen stílus, milyen dalok, amik igazán közel áll hozzád?
A zene szintén fontos részem kiskorom óta, zenéltem is pár évig. Az írás mellé is kell. Általában rock és blues zenéket hallgatok: nagy hatással van rám például a Hobo Blues Band,
a Motörhead zenekar, Lou Reed, Leonard Cohen, Nick Cave, Johnny Cash vagy a rock & roll királya, Elvis Presley. Őket hallgattam a legtöbbször egy-egy művem megírása közben. Sőt Lana Del Rey dalait is imádom. Szeretem ezt a két stílust, nagyon közel áll hozzám – mondhatni ebben élek, ilyen az életfelfogásom. Szoktam is mondani, hogy az én rock & rollom blues-zal van ízesítve.

Mit gondolsz a költészet mai állásáról? Hogyan lehetne népszerűsíteni az irodalmat?
A költészet örök – az is, akár a zene, mindenütt ott van. Tudni kell jól belecsempészni bizonyos dolgokba, hogy az utánunk következő generáció is megértse; hogy akár kicsit, akár nagyon, de megkedvelje, hisz rengetegen vannak, akik távol állnak ettől.

Papp Ádám

Papp Ádám

Mi a célod az írással?
Én nem akarom megváltani a világot, csak hozzáteszek valami pluszt, vagyis nagyon igyekszem, hogy szebb és jobb legyen. Amióta komolyabban írok, ez a hivatásom. Szeretek adni az embereknek – pláne a lelküknek – egy kis simogatást, egy kis útmutatást.

Mi az az 5 szó, ami tökéletesen jellemez téged?
Öntörvényű, érzelmes, igazságos, szókimondó, gátlástalan.

Lázadónak tartod magad?
Bizonyos szempontból igen. Meg nem alkuvó típus vagyok; valamint nem szeretem, ha rám erőltetnek olyan dolgot, amit nem akarok.

Nagy mérföldkő az ember életében, amikor kiadják a kötetét. Most hogyan tovább, mik az ezt követő célok, amelyek a szemed előtt lebegnek?
Készül a következő kötetem, amit 2017 márciusában vagy áprilisában szeretnék kiadatni. Hobbiból fotózom, ezzel is szeretnék majd a közeljövőben komolyabban foglalkozni; végül, ha minden jól megy, egy kicsit színész is leszek újra, ugyanis másfél évig egy társulatnál játszottam. Gyerekkorom óta ez is az álmom, valamint a zenélés komolyabban.

Mit tanácsolnál azoknak, akik félnek megmutatni a fiókban lapuló műveiket?
Ha már egy értelmes szó is van abban, amit leírnak; látják és értik saját magukat, akkor azzal már nem lehet gond. Rengeteg tehetség van, akik csak a fiókjaikban tartják az írásaikat. Srácok, egy életetek van, éljétek, ne féljetek.

Köszönöm az interjút, Ádám munkásságát az alábbi linkeken követhetitek:
www.facebook.com/pappadamhivatalos
https://www.facebook.com/lostillusions

 

 

Szerző:

"Lennék szó egy könyv száztizenharmadik oldalán. Olyan titokzatos és virágillatú, édes magánhangzók és kacskaringós, komolyan koccanó zöngék alkotta csoda, valahol a lap alján megbújva. A csésze peremén végigfutó, kissé repedt minta, amelyre rákacsint egy száradó kávécsepp. Rojt a függönyön, apró jégcsillag a keményen kacagó szélben, a hajnal nyolcadik fénye – tudod, az a didergő sugár, ami olyan kedveskedve vackolja magát az ég sötétkéje alá. Gitárhúrról lepattanó, tétova hang, vagy egy alvó reményteli sóhaja. Nevető sugár a nedves macskakövön. Elharapott vonatfütty. Hamvas őszillatú almáspite lehulló morzsája. Szívdobbanás. Kecses tollvonás egy papíron."