az én szent, nagy Óceánom

az én szent, nagy Óceánom

Ha írok, soha nem abban a szobában teszem, ahol a mindennapjaimat élem. Itt nem is tudok alkotni. Ha írok, a mély óceán alján ülök törökülésben, mindegy, melyik az. Csak az a fontos, hogy ott létezem, önálló áramlási rendszerem van. Az óceán a világon az egyik legerősebb dolog: a földi élet indult el belőle.

Korallzátonyok vesznek körbe, tele élettel. Olyan vagyok én is, mint ez a hatalmas kékség: rendíthetetlen, mély, és fájdalmasan csendes. De ott bent élet van. Lélek. A nagy tengerek is élnek. Lélegeznek, állatokat, lényeket nevelnek fel. Én is élek. Élet vagyok. Lélek. Érzéseket, gondolatokat hozok létre, és táplálom őket.

Eme nagy víz úgy elmerít, mint egy cseppet, és én hagyom, sőt élvezem. Az áramlások felém sodorják a bánatot, mely maga az óceán. Aztán minden erőmmel azon vagyok, hogy megtaláljam az örömöt, mely az óceán kis gyöngye. Ha összetöröm? Kezdem elölről. Csak ezt lehet. Petőfi Sándor is így tehetett, így kellett lennie, mert örök nyomot hagyott ezen a világon.

Feladni? Nem, azt vétek. Nem hagyom, hogy az a kis patak, mely Arany János szerint a szívet hajtja, kiapadjon, mert ,,ki nem pótolhatja Óceánja vérnek”. Ha mégis ,,rám dől a szittya magasság” vagy ,,száz átok fogja a vérem”, és ,,gátat túr föl ezer vakond”, én az ,,Oceánt mégis elérem”.

Hogy miért? Mert egyetlen menedékem. ,,Akarom, mert ez a bús merészség”, azért, ,,mert a világ csodája”. Az, ha ,,valaki az Értől indul el”, és aztán ,,befut a szent, nagy Oceánba”.

Az óceán az otthonom, a szavaim és mondataim rejtekhelye. Az a mélység, ahol mindig van elég oxigén, hogy levegőt vegyek. Az egyetlen az univerzumban, ahol otthon vagyok a csendben.

(Az írásra nagy hatással volt Ady Endre, Arany János, Berzsenyi Dániel és Petőfi Sándor egy-egy verse.)

/Kiemelt kép: drugidoktor.hr/

Szerző:

Könyvekben élek. Az írók, és a műveik szereplői gerjesztik nekem a komfortos világomat, ahol én jól érzem magam. Azt hiszem, ha nem egy ilyen múlt lenne mögöttem, mint amilyen van, most nem értékelném az apró dolgokat, nem írnék, és nem lenne egy könyvjelzőm ,,A KÖNYVEK NEM BÁNTANAK" felirattal.