Az este margójára

Az este margójára

“Az én, aki most vagyok, a tiéd. Mindig.”

– Eleanor és Park c. könyv

 

Annyi minden kavarok a fejemben, mégis csak ülök a néma szobában és hallgatom a kintről beszűrődő autók zaját.

Mostanában egyre jobban és egyre többször látom meg apró dolgokban is a szépet. Talán mikor az ember kicsit magára marad és elkezd befelé figyelni, jobban észreveszi a vele történő kedves és szép dolgokat.

Az elmúlt napokban annyiszor volt mentsvár, hogy esténként megölelsz és melletted aludhatok el, hogy nem győzök hálát adni ezért. Nem is tudod mennyit jelent ha elpanaszkodhatom mi történt velem vagy ha csak kisírhatom magam neked, miközben ölelsz. Néha nem könnyű velem, néha túlságosan elkeseredem és képes vagyok csak a rosszat látni mindenben, de ilyenkor mindig rávilágítasz a jó dolgokra az életemben.

Apróságokban érzem a szereteted és ez nyugalommal tölt el. Minden mozdulatodban gondoskodás húzódik és törődés. Segítesz, amiben tudsz és megvédesz mindentől, amitől csak teheted. Százszor hagyhatnak magamra és csaphatnak be, te letörlöd a könnyeim és elismétled százszor, hogy te mellettem leszel mindig.

Gombóc gyűlt a torkomba, miközben ezeket a sorokat írom. Elveszett lennék nélküled. Ahogy most is, mikor kong a szoba az ürességtől. Nem motoszkálsz össze-vissza, nem kergetitek egymást a macskával és nem ülsz az ágyon, nem integetsz hívogatóan.

Nem szeretek nélküled lenni, nem szeretem érezni ezt a hiányt. Az üres pizsamád a székben, a poharad az asztalon – tudod nem szeretek elpakolni sem utánad, mert szeretem itt tudni magam körül a dolgaid. Ha lehetne kívánni, most azt kívánnám, hogy legalább csak a szomszédban lakj.

Mint a filmekben. Te kimásznál az ablakodon és átmásznál a kerítésünkön, én kinyitnám az ablakom, bemásznál aztán csak feküdnénk egymás karjában és beszélgetnénk mindenről, ahogy mindig is mert ezt is szeretem benned. Hogy figyelsz rám, meghallgatsz, olykor kinevetsz de beszélhetek neked mindenről.

Szóval most csak itt ülök és mindenféle szentimentális zenét hallgatok és felidézem a közös dolgaink, a szavainkat, amiket csak mi értünk és mindent, ami mi vagyunk és hiányzol. Rettentően. Pedig holnap találkozunk. Ezt a hiányt pedig, amit ilyenkor nem szeretek, mégis azt gondolom, hogy mindig szeretném érzeni, mert ez azt jelenti, hogy hamarosan újra látlak, hogy nemsokára ismét itt leszel.

De legfőképp azt jelenti, hogy szeretlek.

kép forrása: favim.com

kép forrása: favim.com

Szerző:

Babrik Alexandra
"láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?"

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás